- Ha Isten nem közömbös, miért nem mutatja ki a szándékát?
- Ó, keresned kell ahhoz, hogy ezt kiderítsd. Talán az egész világot egy isteni bújócskához találták ki.
- Az bizony nagyon könyörtelen játék lenne. Nem sok jóindulattal viseltetnék egy olyan szerető Atyával szemben, aki orcáját elrejti előlem. Az úgynevezett szeretete mennyit érne akkor?
- Ne légy olyan biztos benne, hogy ő döntött így. Ha úgy látod, Isten elment, lehet, hogy te küldted el.

A szív nélküli út az ember ellen fordul, és végez vele. Nem sok kell ahhoz, hogy meghaljunk, és a halált keresni annyit jelent, hogy a semmit keresed.

A harcos önbizalma nem azonos a hétköznapi ember önbizalmával. A hétköznapi ember az őt szemlélők tekintetében keresi a bizonyosságot, és ezt önbizalomnak nevezi. A harcos a saját mércéje szerint törekszik a feddhetetlenségre, és ezt alázatnak hívja. A hétköznapi ember az embertársaiba kapaszkodik, amíg a harcos önmagára támaszkodik. Ábrándokat kergetsz. A hétköznapi ember önbizalma után koslatsz, holott egy harcos alázatára kellene törekedned. Nem csekély a kettő közötti különbség. Az önbizalom szüli a bizonyosságot; az alázat a cselekvés és az érzések feddhetetlenségét.

Minden egyes út csak egy a millióból. Mindig észben kell tartanod: egy ösvény csupán egy ösvény; ha úgy érzed, nem szabad rálépned, akkor semmilyen körülmények között sem szabad ott haladnod. Hogy ezt ilyen világosan lásd, fegyelmezetten kell élned. Csak akkor jössz rá, hogy minden út csupán egy út, és semmi kár nem származik sem rád nézve, sem másokra, ha a szíved parancsára otthagyod ezt az ösvényt.

Keresd és vedd észre a csodákat magad körül. Kifáradsz, ha csak magadra figyelsz, és ez a kimerültség minden mással szemben süketté és vakká tesz.

Egy bölcs ember úgy éli az életét, hogy cselekszik, nem pedig a cselekvésről gondolkodik.

Egy olyan világban, ahol a halál vadászik rád, csak gyors döntésekre van idő.