A kedvesen szóló nyelv az emberi szív mágnese. Ez a lélek kenyere, ez ruházza fel a szavakat jelentéssel, ez a bölcsesség és megértés fényének forrása.

Tekintsd úgy az embert, mint egy felmérhetetlen értékű kincsekkel teli bányát. Egyedül csakis a nevelés képes arra, hogy feltáruljanak a kincsei, s hogy azok az emberiség javára váljanak.

Tégy félre minden mohóságot, és keresd a megelégedettséget; mert a mohó mindig nélkülöz, míg a megelégedett mindig szeretetben és dicséretben részesül.

Ne halld a rosszat, és ne lásd a rosszat, ne alázd meg magad, s ne sóhajtozz és sírj! Ne szólj gonoszat, hogy te se halljál olyat! Ne nagyítsd fel mások hibáit, hogy a tieid se tűnjenek nagynak; ne kívánd mások megalázását, hogy ne lássák a te megaláztatásodat!

Szíved kertjébe ne ültess mást, csakis a szeretet rózsáját, és ne engedd el a ragaszkodás és vágy csalogányát! Becsüld nagyra az igazak társaságát, és kerülj minden közösséget az istentelenekkel!

Adj számot magadnak minden nap, még mielőtt a számadásra hívnak, mert váratlanul jő a halál, és számot kell majd adnod tetteidről!

Bölcs az, ki nem beszél, csak ha meghallgatják, mint ahogy a pohárnok sem kínálja kupáját addig, míg keresőt nem talál, és a szerelmes szíve mélyéről sem tör fel kiáltás, míg szerettének szépségét meg nem pillantja. Ezért a bölcsesség és a tudás magvait csakis a szív tiszta talajába vesd el, és addig tartsd azokat rejtekükön, míg az isteni bölcsesség jácintjai a szívből hajtanak ki, nem pedig sárból és agyagból!