Kívánom neked, hogy örökké vágyakozz és remélj, mert vágyak nélkül nem élhetünk.

Nehéz az aggodalmat szétosztani, egyenletesen elosztani napokra, hónapokra, évekre. Semmi nem egyenletes.

Egy anya ne legyen a lánya barátnője, ne bizalmaskodjon vele, egy anyának jusson eszébe, hogy kettőjük közül ki az anya és ki a lánya, ki a felnőtt és ki a gyerek.

A férfi alkot, a nő ihlet.

A tartós szerelem egyik feltétele az, hogy a gyakorlati ügyek rendben legyenek. Nem szabad alábecsülni a gyakorlati ügyek jelentőségét.

Az embernek még a jó ötleteihez sem kell feltétlenül ragaszkodnia.

Valamit komolyan venni nem más, mint szembenézni a konkrétumokkal.

Megöregedni kemény munka. Rábeszélni a testet, hogy engedelmeskedjen az agynak, aztán rábeszélni az agyat, hogy engedelmeskedjen saját magának.

A halál csak annyi, mint elfújni egy gyertyát.

Ahhoz, hogy valós személyekről írjunk, szülőkről, gyerekekről, szeretőkről, barátokról, ellenségekről, nagybácsikról, fivérekről vagy véletlenszerű járókelőkről, muszáj fiktíven ábrázolnunk őket. Úgy vélem, ez az egyetlen módja annak, hogy életre keltsünk valakit.

Emlékezni annyit tesz, mint szétnézni, újra meg újra, szüntelen csodálkozással.

Tiszta élet, hűséges élet nem létezik, ezt soha nem adhatjuk meg egymásnak. De mindaddig, amíg fogjuk, amíg nem engedjük el egymás kezét - legyen az a kéz tízezer mérföldre vagy a szomszéd ágyban -, mindenkinek a maga dolga, hogyan éli az életét, a saját titokzatos, magányos életét.

Tapintat. Ne hozz a másik felet is érintő döntéseket anélkül, hogy meghallgatnád a véleményét!

Félelmetes tudni, hogy az élő isten kezébe kerülünk. Mégis, az ember csak ebben lel vigasztalást.

Talán egész életünkben ezt keressük: a legmélyebb gyászt, mert mielőtt meghalunk, végül magunkra maradunk.