A pia felemel engem. Anélkül átlagos vagyok. És én nem akarok átlagos lenni. Nehéz annak lenni.

Mi az istenért nem tud egy nő egy férfit szeretni azzal együtt is, ha néha hibázik? Együtt lenni, az a csoda; együtt lenni valakivel és törődni vele. Együtt aludni úgy, hogy összeérnek a lábfejek, összeérnek a lábak. Aludni és együtt lenni. Csak az erősek tudnak egyedül élni, az erősek és az önzők.

A tapasztalat elbutíthatja az embert. A legtöbbeknél a tapasztalat pusztán egymás után elkövetett hibák sora, és minél több tapasztalata van valakinek, annál kevesebbet tud.

Amikor a Szerelem parancsolattá lesz, a Gyűlölet élvezetté válhat.

Ha nincs fájdalom, az az érzékelés vége; minden örömünk alkudozás az ördöggel.

Ha az életben az ember csak egy személyt is boldoggá tehet, akkor az életének értelme van.

Nem a haldoklás a szörnyű, hanem elveszettnek lenni.

Sosem tudhatod, mi emészti belülről az embert. Egészen jelentéktelen dolgok is iszonyatosakká válhatnak, ha bizonyos lelkiállapotba kerülsz. A legnagyobb gond/félelem/gyötrelem és kimerültség, amit nem tudsz megmagyarázni vagy megérteni, netalán átgondolni. Egyszerűen nyom, mint egy vaslemez, s nem bírod leszedni.

A tudás bizonytalansága hasonló a nem tudás bizonyosságához.

Ne hagyják, hogy bárki is mást mondjon! Az élet 65 évesen kezdődik.

Mindig rossz dolgok felé húzódtam. Szerettem inni, lusta voltam, nem volt Istenem, politikám, ideám, ideálom. Letelepedtem a semmiben. Ez egy fajtája a nemlétezésnek, de elfogadtam. Nem lettem érdekes személy. Nem is akartam érdekes lenni, az túl nehéz. Amit igazán akartam, az egy puha, ködös kis hely, ahol élhetek, és hogy hagyjanak egyedül.

Az ivás egy nagyon emocionális dolog. Kiráz téged a hétköznapok egyhangúságából, kiráz mindenből, ami ugyanaz. Kiráncigál a testedből, az elmédből, és a falnak vág. Mindig is úgy érzem, hogy az ivás az öngyilkosság egy fajtája, ami megengedi, hogy visszatérj az életbe, és holnap elölről kezdhess mindent. Mintha megölnéd magad, és aztán újjászületnél. Ha jól számolom, már vagy tíz- vagy tizenötezer életet éltem.

Van egy hely a szívben, ami betöltetlen
egy űr
Még legjobb pillanatokban
és a legjobb időkben is
tudni fogjuk,
Tudni fogjuk
jobban, mint valaha,
hogy az a űr a szívünkben
sosem lesz betöltve.

Van egy kék madár a szívemben, ami állandóan ki akar szabadulni, de túl kemény vagyok vele, és azt mondom, itt maradsz bent, és nem engedem, hogy bárki lásson.

Úgy éreztem, sírni tudnék, de nem jött ki. Ez egyfajta szomorú betegség, beteg szomorúság, amikor nem is érezhetnéd rosszabbul magad. Szerintem tudod, milyen az. Szerintem mindenki tudja.