A szívnek megvannak a maga indokai, amelyeket az indokló értelem nem ismer.

Boldogtalannak lenni annyit jelent, mint magunkat boldogtalannak érezni; de nagynak lenni annyi, mint megismerni, hogy az ember boldogtalan.

Egy semmiségtől is megvigasztalódunk, mert egy semmiség is lesújt minket.

Szépség és valóság, erre van szükség; de a szépséget is a valóból kell merítenünk.

A szerelemben a hallgatás gyakran mélyrehatóbb szónok, mint a szó.

Ha látom az ember vakságát és nyomorúságát, és elnézem ezt az egész néma világmindenséget, s a mindenség e zugában magára hagyott, sötétben tévelygő embert, akinek sejtelme sincsen róla, ki tette ide, miért van itt, mivé lesz halálában, és képtelen bármit is tudni - olyan rémület vesz rajtam erőt, mint akit álmában félelmetes, puszta szigetre tettek ki, s aztán mikor felébred, fogalma sincsen róla, hol van, de nincs módja többé onnan elmenekülni.

A titkolt szép cselekedetek a legbecsesebbek.

Sokszor szeretsz olyat, aki nem is sejti érzelmeidet, és mégis oly` hű maradsz hozzá, mintha szerelmed viszonozva lenne.

A szeretetnek egy csöppje többet ér, mint az értelem óceánja.

Az embert általában könnyebben meggyőzik azok az érvek, melyekre ő maga talált rá, mint azok, melyek másoknak jutottak eszébe.

Nem keresnél engem, ha nem találtál volna már meg.

Akinek nincs szíve, az csak a fülével hallgat.

Ha szeretünk, magunkat is másnak látjuk.

Kevésre és sokra, mindenre és semmire képes; nem angyal, nem állat: csak ember.

Nem békés, nyugalmas örömök után vágyódunk, mert ilyenkor eszünkbe jut szerencsétlen sorsunk. Nem a veszélyt keressük, és nem a kellemetlen, kínos megbízásokat, hanem a sürgés-forgást, a zajt, mert eltereli kellemetlen gondolatainkat, és elszórakoztat.