Az ember egy életkor után már nem képes lépést tartani a tudománnyal, és észre sem veszi, hogy kinevetik a háta mögött.

Rengeteg olyan dolog van az ég és a föld között, amiről ma még nem is álmodunk. Talán sikerülni fog a jövőben az emberi értelemnek olyan jelenségeket és erőket felfedezni, amelyek segítségével egészen más úton törjük át azt az akadályt, ami ma áthághatatlannak látszik.

A tudomány szisztematikus módszer a világ összefüggéseit leíró általánosítások megalkotására és vizsgálatára. Tisztán intellektuális játékként is létezhet, amely sem jó, sem rossz hatást nem gyakorol az emberek gyakorlati életére; az ókori Görögországban többé-kevésbé így volt. A technika viszont a tudományos eredmények felhasználása a mindennapi élet céljaira, és ez a felhasználás lehet bölcs vagy esztelen, hasznos vagy káros. Azok, akik a technikai döntésekért felelősek, igen gyakran nem tudósok, és keveset tudnak a tudományról, de hajlandóak kiszolgálni az alantas emberi mohóságot a közvetlen, rövid távú előnyökért - és a közvetlen haszonért.

Bármely tudós egyik legfontosabb kötelességének tartom, hogy átadja ismereteit a diákoknak és a nagyközönségnek.

Az első lépésért Nobel-díj szokott járni, a másodikért egy lábjegyzet a tudománytörténeti könyvekben.

Az igazság a tudós leghatékonyabb fegyvere, de gyakran a vesztét okozza.

Mi mindannyian, tudósok, filozófusok, hétköznapi emberek együtt boncolgathatjuk: miért létezünk, mi és a Világegyetem. Az emberi értelem leghatalmasabb diadala lesz, ha erre a kérdésre választ találunk -  mert akkor megismerjük Isten gondolatait.

A gondolkodó a saját cselekedeteivel, kísérleteivel elsősorban felvilágosítást akar kapni valamiről: siker és sikertelenség számára elsősorban válaszok. De a kudarcon érzett bosszankodást vagy megbánást átengedi azoknak az embereknek, akik csak parancsra cselekszenek és akiknek verésre kell számítaniuk, ha a nagyságos úr elégedetlen az eredménnyel.

Tudósnak olyan embert nevezünk, aki átérzi, hogy a kísérlet olyan lehetőséget kínál, ami az élet mélyenszántó igazságainak további megismeréséhez vezet, aki annak lenyűgöző titkairól képes egy fátyoldarabkát fellebbenteni, és énje legmélyén olyan szenvedélyes szeretet ébred a természet rejtett kincsei iránt, hogy képes önmagáról is megfeledkezni.

Az igazi tudós a laboratóriumában él, és nem vesz tudomást a külvilágról; sokszor bogaras, elhanyagolja külsejét, mert keveset törődik önmagával. Megvakul, mert fáradhatatlanul kutat a mikroszkópjával; aki önként fertőzi meg magát tuberkulózissal, kolerával, hogy megismerje a betegségek terjedésének tüneteit; a robbanásveszély tudatában készíti el azt a vegyületet, amelynek esetleg áldozatául esik. Ilyen a tudós szellem, akinek a természet feltárja titkait, és akit a feltaláló dicsfénye övez.

A tudományos eszközök olyanok, mint az ábécé. Értenünk kell a kezelésükhöz, hogy el tudjuk olvasni a természet titkait.

Egy szerző magasröptű gondolatait az ábécé betűiből formált szavakkal lehet könyv formájában megjeleníteni, a természet számtalan titkába pedig a kísérleti technika nyújt bepillantást.

Aki a múlt töredékeiből kívánja megfejteni a jelen működését, szinte mindig kudarcot vall.

Legyen egy klinikus bármilyen nagy szaktekintély, el kell fogadnia azt a tényt, hogy még a rengeteg tapasztalat sem lehet a tudományos hitelesség érzékeny indikátora.

A tudomány eredendően se nem jó, se nem rossz. A tudomány egy lehetőség, amit az ember a saját céljaira használhat.