Amikor az ember néha leül, és arra gondol: "nem szeret engem senki", a szíve éppen a sok ezredik 24 órás szolgálatát teljesíti - joggal érezhetünk ebben a gondolatban némi kívülről érkező vigaszt.

Nincs rosszabb egy savanyú képű gyereknél. A savanyúsággal még ráérek. Amikor az ember már öreg, és még a fotelből felállni is rossz, akkor van okunk állandóan savanyú képet vágni.

Oké, lehet az ember olykor szomorú vagy dühös, de száz százalékban nem szabad haragudni a világra.

Ellentmondásnak tűnik, ám az új élet valóban a régi fájdalmából születik.

Korunk legnagyobb betegsége, hogy oly sok ember szenved attól, hogy sosem szerették.

A tehenek nem boldogok, én sem vagyok boldog, ha tehenet látok.

Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.

Csak magára gondolt, mintegy beletemetkezve porrá omlott álmaiba, elcsüggedve, betegen s feneketlen bánattal tele; és hirtelen meggyűlölve ezt a mesterséges légkört, amelyben annyit szenvedett, friss rétekre áhítozott, áldott falusi nyugalomra, békességes életre a szülőház árnyékában egyszerű, jó szívekkel.

Ha ajándékot kapok valakitől, szinte mindig az a vége, hogy elszomorodok tőle.

Nagyon sok miért van, amire nincs válasz.

Mi lenne ha kivenném
a régi fájdalmakat a szekrényből
hátha ki lehet már dobni őket
vagy felhasználni egyszerűbb feladatokra.

Kevés dolog van, ami úgy megviseli a pszichét és a testet, mint a haláleset és a válás. De sajnos nem lehet betiltani egyiket sem.

Ha sajnálnak bennünket, előbb-utóbb mi is sajnálni fogjuk magunkat.

A mennyeknek egy része
a hozzám hasonlóaknak van fenntartva
a nap ott nem termékenyít, a pénz nem fénylik.

Nekem attól nem lenne jobb, hogy másnak is rossz. Azt akarom, hogy nekem ne legyen az. Nem ugyanaz a kettő.