Az igazság szeretetének biztos jele, ha semmi iránt sem táplálunk nagyobb bizalmat, mint amennyire a bizonyítékok feljogosítanak.

Ha nem törődünk vele, hogy valami igaz vagy hamis, mert enélkül is jól érezzük magunkat, ez éppen olyan elítélendő, mint ha nem érdekel, honnan származik a pénzünk, csak legyen belőle elég.

Sosem késő, hogy feladjuk előítéleteinket. Cselekvés, gondolkodás semmilyen módozatát nem sza­bad vizsgálatlanul elfogadnunk, akármilyen ősi.

Amikor az emberek készek voltak megkérdőjelezni a vallásnak azt a tanítását, hogy a Föld az univerzum középpontja, miért kellett volna továbbra is elhinniük a vallási vezetőknek, hogy az uralkodók Isten felkentjei?

Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik az előítéleteiket.

A túl korán felébresztett, és úgyszólván azonnal tévútra csábított kritikai szellem nem csak azt öli el, amit kritikusan szemügyre veszünk, hanem gyilkolja a szemrevételező belső erőit is.

A paradoxonok mindig hasznosak. A gondolatiak. Mert segítik az elméleti tisztázásokat. Még hasznosabbak azonban azok, amelyeket a valóság kínál. Szinte kényszerítenek arra, hogy belegondoljunk a dolgokba, és kétségesnek érezzünk mindent, amit róluk tudunk. A legjobbak azok, amelyek igazak és azok is maradnak.

Egy aranyszabályt követve valahányszor olyan új megfigyeléssel vagy gondolattal találkoztam, ami ellentmondott korábbi eredményeimnek, azonnal és pontosan feljegyeztem, mert tapasztalatból megtanultam, hogy az ilyen adatokat és gondolatokat sokkal hajlamosabb elfelejteni az ember, mint a számára kedvezőket.

Meggyőződésem, hogy Jézust éppen úgy kivégezték, mint minden más fanatikust, aki prófétának vagy megváltónak adta ki magát. Ilyen emberek minden időben akadtak...

Elmúlt az idő, amikor a tudósok egyszerű semmibevevéssel fejezhették ki véleményüket a hóbortos elképzelésekről. Az előkelő hallgatás kényelmes ugyan, de tarthatatlan, mert azt jelenti, hogy az áltudósok tetszeleghetnek a tudomány képviselőinek a szerepében.

Az áltudományos okoskodások, magyarázatok egyik jellemzője látszólagos egyszerűségük. A Föld, a világ keletkezésének problémáját, archeológiai rejtélyeket néhány mondattal tudnak megoldani. Az egyszerűség azonban mindig csak látszólagos, mert a magyarázat elfogadása egy sereg ellentmondást eredményezne más ismeretekkel, melyek feloldásához csak úgy juthatnánk, ha a magyarázat racionális értelmezésénél lényegesen bonyolultabb lenne.

Kétségtelen, hogy az asztrológia a maga híveit egy olyan igen kifinomult mintázatrendszerrel látja el, melyről ők úgy gondolják, hogy látják azokat a világ eseményeiben. A különbség azonban az, hogy még senki sem gazdagodott meg azon, hogy fogadott ezekre a mintázatokra - csak azzal, hogy másoknak eladta őket.

A tudósok között általában meglehetősen erős egyetértés van abban a kérdésben, hogy konkrétan egy-egy eszme tudományosnak tekinthető-e vagy sem. Valami olyasféle megérzés ez, mint amikor a rádió gombját csavargatva megérezzük, hogy valahol magyarul beszélnek, akkor is, ha konkrétan egy kukkot sem értünk belőle. A tudomány bizonyos értelemben egy nyelv, amelyet azonnal, hangzásról felismer az, akinek ez az "anyanyelve".

A tudomány útja nehéz, fáradságos és költséges út. A sarlatánok mindig előnyben vannak: könnyű, gyors, mindenre kiterjedő megoldásokat kínálnak.

A tudomány az, hogy elfogadjuk, ami működik, és elutasítjuk, ami nem. S ehhez sokkal több bátorságra van szükség, mint gondolnánk.