Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi tisztelni.

Egy dologban hiszek: a szeretet ésszel fel nem fogható, roppant erejében.

Könnyebb szeretni, mint igazságosnak lenni; s tán igazságosabb is.

Szeretni kevesen tudnak, ez köztudott. De még kevesebben tudják elviselni a következményeit.

Az a szeretet, amely véget ér, sohasem volt igazi.

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Akiből hidegség sugárzik, az maga sem számíthat másra, mint hidegségre.

Vannak tökéletes testek és tökéletes arcok. Tökéletes szívek nincsenek.

Semmit sem gyűlölhetünk vagy szerethetünk addig, amíg meg nem értettük.

Aki viszonozza a gyűlöletet, az legyőzetett.

Csak ok nélkül szeretünk igazán.

A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik.

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre. Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége.

A szeretet rettenetesebb kényszer, mint a zsarnok dühe!

Minél inkább bírálunk, annál kevésbé szeretünk.