A nőknek semmihez nincs nagyobb affinitásuk, mint a megfoghatatlan, misztikus, metafizikai reménykedéshez.

Ez van a nőkkel: aki ért hozzájuk, úgy hánthatja le róluk a realitásérzéket, mint a hentes a csirkéről a bőrt. Ha egyszer odaadják magukat, akkor nagyon odaadják, és egyenesen a szívükbe lehet szúrni.

A nő az, aki versenyezteti a férfiakat, mondhatni a nő az evolúció motorja.

A nők képzése nélkül az egyetemes kultúra sokat veszít. Valóban forradalmi időt élünk.

A nő sorsa e világon több szenvedés, mint öröm.

Egy korlátozó társadalomban felnövő fiatalemberként eszményítettem, angyalnak láttam a nőket, és nem valóságosan és méltányosan szemléltem őket. Ahogy idősebb lettem, rájöttem, hogy se nem angyalok, se nem démonok. Mindannyian emberek vagyunk, szabadok, hogy azok legyünk, amik vagyunk. Csupán emberek.

Csak két dologról nem lehet leszokni az életben, a pasikról meg a hajfestésről.

Minden nő utálja a férjét, csak van, aki titkolja.

Nem elég csinosnak lenni, ha az ember be akar lépni egy férfi életébe, és ott is akar maradni.

Sohasem fogok arra célozgatni, hogy a szingliség hiba, vagy hogy ha valaki szingli, annak okvetlenül van valami baja. Mert mint valamennyien tisztában vagyunk vele, a szingliség normális állapot a modern világban, az élet egy bizonyos pontján akárkiből lehet szingli, és ez az állapot ugyanolyan érdemes tiszteletre, mint a házasság szent köteléke.

Hogy a nők szeressék az embert, szeretni kell őket is szenvedélyesen.

Korunkban és napjainkban egy nőnek egyetlen valakire van szüksége, és az ő maga.

A férfi könnyebben viseli és gyorsabban feledi a fájdalmat. A mi sebeink a test sebei, ezek semmik az asszonyok szívén ejtett sebekhez képest, hiszen a soha véget nem érő bánatot sokkal nehezebb elviselni.

A férfiaknak tudniuk kéne, hogy a nők a legprofibb kémek, és előttük nem lehet titkot tartani.

Minden nő ugyanannyira hiú, maximum vagy mer róla beszélni, kifejezi, felvállalja - vagy sem.