Terheinket nem az élet rakja ránk, hanem mi szedjük útközben magunkra.

Ha elveszted a lelked és tudod is azt, akkor még mindig van egy lelked, amit elveszíthetsz.

Furcsa dolog két ember kapcsolata: amit az egyik nem kap meg, azzal szegényebb lesz - legfeljebb nem tud róla. Nem tudja, hogy veszít valamit... mert nem a magáéból veszíti, hanem nem nyeri meg.

Ha csak jó lenne, honnan tudnánk, hogy az jó? Azért kell a rossz, hogy legyen összehasonlítási alapunk.

Nem mesés, csupán csak mesebeli,
s e különbség fontos, sőt lényegi!

A feladványok könnyűnek látszanak azok számára, akik tudják, hogy hogyan kell megoldani őket. Ha nincsen meg hozzá a helyes gondolatsorod, akkor nem tudsz megbirkózni velük.

Néha be kell csuknod a szemed ahhoz, hogy láss.

Nem mindig a kemény az erősebb. Csak idő kérdése, és a folyó lágy sodrása a legkeményebb követ is szétmállasztja.

Azt állítani, hogy valakinek megállt a szívverése, fiziológiailag pontatlan meghatározás. A szív nem áll meg. Kötelessége tovább dolgozni, tekintet nélkül gazdája érzelmeire.

Az emberekre kétféle módon hatnak múltbeli problémáik: vagy összetörésként vagy áttörésként élik meg őket.

Neked sincs több problémád, mint más embereknek, te csak többet gondolsz rájuk.

A sivatag mélyén, az imatoronynál is magasabb dűnék között eltörpül az ember, hangyánál is kisebbnek látszik. Éget a nap, suttog a szél, minden mozgásban van, ami ugyan lassú a szemnek, de a látásunknál biztosabb. A próféta azt mondja, a homok se nem jó, se nem kegyetlen, de a Szahara kohójában nehéz elképzelni, hogy nem gyűlöl bennünket.

Az első szúnyogcsípés még jólesik, frissen, rózsaszínűén ütközik ki a bőrünkön, és azt kiáltja: vakarj meg, vakarj meg! De az már nem kellemes, amikor a szúnyogcsípések elszaporodnak, a bőrünk fájni kezd, a csípések már nem kiabálnak, és a vakarózástól nem tudunk aludni.

A gyümölcs hirtelen pottyan le a fáról, de amíg megérik, az hosszú időt vesz igénybe.

A farkasok igazán csodálatosak, ahogy egyszerre felvonítanak, de gyilkolni némán tudnak a leghatékonyabban.