Ha valaki nem tapasztalt valamit, nem fogja megérteni a lényegét. Egy vakon született ember megtanulhatja, hogy a színek különböző hosszúságú fényhullámok, de soha nem fogja igazán tudni, mi az a sárga, kék, piros. Hogy lehet valamit a legjobban megtapasztalni? Az ellentétekből. Ha sohasem voltál beteg, nem tudod, mi az egészség. Ha nem halnál meg, nem tudnád, mi az örök élet. És árnyék nélkül sem tudhatod, mi a fény.

A gyom is virág, csak rossz helyen nő.

Az élet gyakran akkor a legjobb, amikor az ember nem csinál semmit, csak vakarózik meg töpreng. És ha azt mondjuk, minden értelmetlen, akkor nem lehet minden értelmetlen, mert ha tisztában vagyunk vele, hogy minden értelmetlen, akkor az, hogy tisztában vagyunk ezzel, már némi értelmet ad az egésznek. Értik, amit mondok? Amolyan optimista pesszimizmus ez.

Egy csónakban ülsz, amely lefelé úszik az idő folyóján. Aki a parton áll, a hagyományos szemszögből látja a csónakot, a múlt felől a jelen, majd a jövő felé haladni - még akkor is, ha te teljesen mozdulatlanul ülsz, az örökkévaló jelenben.

Olyan kilencéves lehettem, és ebben a korban az ember már gondolkozik, kivéve talán, ha boldog.

Szerintem nagyon fiatalon bele kell kezdeni az életbe, mert később elveszti az értékét, és senki vissza nem adja.

Én nem vagyok úgy oda a boldogságért, az élet még mindig jobb.

A világképünket éppen azok alakítják, akik beszűkült világlátásuk okán nem hisznek vagy nem bíznak ebben a tágasabb világban, esetleg nem is értik. Ők azt hiszik, hogy minden, ami a világot alkotja, mérhető, számszerűsíthető és megfogható.

Az élet alkalmazkodás, az alkalmazkodás pedig rabság.

Az emberek azt látják, amit látni szeretnének. Vagy amit a kormány mond nekik.

Az emberek azt látják, amit látni akarnak, és abban rendszerint nincs semmi lényeges.

Ha valaminek az eléréséért keményen megdolgozol, az egy dolog. Arra miért ne lennél büszke? Miért ne éreznéd jól magad tőle? De valami olyasmi miatt, ami veled született, amilyen vagy, mi értelme?

A szenvedélyek hibák vagy erények - csak fokozottan azok.

Milyen szűk látókörűek tudnak lenni az emberek! Amikor csak egyféle nézőpontból szemlélnek valamit, akkor biztos, hogy nem látják át az egészet - ez a fő oka a legtöbb félreértésnek, melyek néha aztán véres összetűzésekhez vezetnek.

Öregedni nehezebb, mint meghalni, annál az oknál fogva, hogy egyszerre és egészében lemondani valamely javunkról, kevésbé fájdalmas nekünk, mint naponta és apránként feláldozni.