Este mindig vidám leszel, ha a napot hasznosan töltötted.

Egy hazát sokféleképpen lehet és kell szolgálni, mert annak sok mesterségre van szüksége.

Azzal áltatod magad, hogy nagyon elfoglalt vagy, de valójában csak érzéstelenítőnek használod a munkát a magány ellen.

Hogy az ember élete java részét pénzkereséssel töltse, csak azért, hogy hátralevő s kevésbé értékes részében kétes szabadságot élvezhessen: erről eszembe jut az angol, aki Indiába ment, hogy vagyont szerezzen, aztán visszamehessen Angliába, és költő gyanánt élhessen. Miért nem azzal kezdte, hogy beköltözött egy padlásszobába?

Néha eszembe jut, hogy vajon miért vagyunk olyan felületesek - mert szinte már ennek kell mondanom! -, hogy annyit foglalkozunk a felháborító, ám tőlünk valamelyest idegen néger rabszolgaság kérdésével, amikor északon és délen egyaránt annyi nálunk a rafinált és kegyetlen rabszolgatartó. Rossz, ha valakinek déli hajcsára van, még rosszabb, ha az északi államokból való; de a legrosszabb, ha magad vagy a magad hajcsára!

A legtöbb ember még ebben a viszonylag szabad országban is, merő tudatlanságból és tévelygésből úgy el van foglalva az élet vélt gondjaival és fölösleges, durva munkáival, hogy nem tudja élvezni nemesebb gyümölcseit. Kezük a túlzásba vitt munkától annyira eldurvult, és úgy remeg, hogy nem is tudnák leszedni.

A matematikus abban különbözik a többi természettudóstól, hogy mesterségét bárhol gyakorolhatja, nincs szüksége laboratóriumra, sem különleges eszközökre.

A csalódások leküzdésére a legalkalmasabb eszköz a munka.

Az, hogy több embert öl meg az idegesség, mint a munka, azért van, mert több az ideges, mint a dolgozó ember.

Közgazdászok gyakran emlegetik a 80/20 alapelvét, miszerint bármely helyzetben az adott "munkának" mintegy 80%-át a munkában részt vevők 20%-a "végzi el".

A szerszámok és én már régen megállapodást kötöttünk. Az emberiség békessége érdekében távol maradunk egymástól.

Van valami mélységesen megnyugtató abban, ha ez ember egy szép nyári napon a verandán üldögél, és nézi, ahogy mások dolgoznak.

Vannak lelkek, akikben energia terem, mint kagylóban a gyöngy. Ez az energia valamire irányul. Mindig munkára, de más- és másféle irányúra. Az egyikben pénzteremtés, gyűjtés, másikban művészi alkotás, harmadikban szervezés, negyedikben nőimádat, ötödikben istentisztelet.
Akiben energia van, öntudatlan produkál.

Ha nem hibázol folyton, az annak a jele, hogy nem hozol létre semmi újat.

Oka van annak, hogy egyes rendezők remekműveket tudnak csinálni, másoknak pedig egy élet is kevés hozzá. De mindössze annyit tehetünk, hogy elkészítjük az alapokat, melyek teret engedhetnek azoknak a "szerencsés véletleneknek", amelyek létrehozzák a mesterművet. S hogy e mestermű létrejön-e, vagy sem, azt soha nem tudhatjuk.