A tétlenség minden rossz gyökere.

Te meglátsz valamit, és azt kérdezed: "miért?", de én megálmodok sosem volt dolgokat, és azt mondom: "miért ne?".

Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban.

Az ember ne akadjon fenn apróságokon, ha nagy dolgok miatt vágott neki az útnak.

Nézd a csillagokat! De a lábad elé is figyelj!

Minél dúsabban tenyésznek a tervek, annál bajosabb aztán a tett: az ember eltökél, belekezd, szervez, s végül Kukutyinban zabot hegyez.

Az embernek meg kell kísérelnie a lehetetlent, hogy a lehetségest elérje.

Ah, a lehetetlen lelkesít fel, Ádám!
A férfiúhoz méltó ez s dicső ám.
Istennek tetszik, mert az ég felé hajt,
S ördögnek kedves mert kétségbe ejt majd.

Az ideálok világítótornyok, és nem kikötők; irányok, és nem célok.

Nem az a fontos, hogy az elsők legyünk, hanem az egyetlenek.

Alkoss, művész! Ne beszélj!

A cselekvés minden útja kockázatos, az elővigyázatosság tehát nem a veszély kerülésében rejlik (ami lehetetlen), hanem a kockázat kiszámításában és a határozott cselekvésben.

A cselekvés ugyan nem mindig hozza meg a boldogságot, tettek nélkül viszont senki sem lehet boldog.

Ha egyszer azt mondod, hogy beéred a második hellyel is, pontosan oda kerülsz az életben.

Aki addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér, annak ugyancsak szegényes a képzelőereje.