Ember csak az, aki felnőtt korában is gyerek marad!

Véssétek mélyen az agyatokba és a szívetekbe, mint valami ősrégi kőtábla feliratát: ne engedjétek, hogy kiűzzék belőletek a gyermekséget!

Az anyának - bármilyen is a gondja - elsősorban az a kötelessége, hogy gyermekét ne engedje túl korán kiűzetni a gyermekség paradicsomából.

Könnyű az életet megnehezíteni! És milyen nehéz megkönnyíteni!

Gyengül az emlékezőtehetségem. Kár. Néha olyan a fejem, mint egy játékpolc, amelyen senki se csinál rendet.

Akinek a világon semmije sem maradt, az tudja a legjobban, mire van igazán szüksége.

Vannak emberek, akiknek semmi fáradságot sem okoz, hogy vidámak legyenek. Vannak mások, akiknek ez, akármennyit fáradoznak is, nem sikerül.

A Mese, a regény, az elbeszélés, mind hasonlít az élőlényekhez, s könnyen meglehet, hogy maguk is élnek. Van fejük, lábuk, vérkeringésük, s fel is vannak öltözve, mint az igazi emberek. S ha az arcuk közepéről hiányzik az orruk, vagy ha két bal cipőt húztak, az ember észreveszi, ha jól odafigyel.

Az emlékekkel s az ötletekkel úgy vagyunk, mint a megvert kutyákkal. Ha az ember egy hirtelen mozdulatot tesz, vagy megszólítja őket, vagy meg akarja őket simogatni - híj, máris kereket oldanak! S az ember belezöldül, mire újra a közelükbe kerülhet.

Igaz, hogy a balszerencse csak balszerencse marad, de ha az embernek akad egypár jó társa, aki szabad elhatározásából segítségére van, az nem kis vigasz e sáros földtekén.

Hogy is felejtheti el egy felnőtt ember olyan tökéletesen a fiatalságát, hogy egy szép napon már egyáltalán nem emlékszik rá, milyen szomorúak és szerencsétlenek lehetnek néha a gyerekek! Teljesen mindegy ugyanis, hogy az ember egy eltört baba miatt sír-e, vagy pedig valamikor később azért, mert egy barátját veszíti el. Az életben sohasem azon múlik a dolog, miért szomorkodik az ember, hanem csakis azon, hogy milyen mély a szomorúsága. A gyermeki könnyek, istenemre, nem kisebbek, és gyakran súlyosabbak, mint a felnőttek könnyei!

Ott, ahol a könyveket égetik, előbb-utóbb embereket is égetnek.

Aki nagy ember volt a sikerben, annak kell maradnia a vereségben is.

Mi változott? Minden és semmi. Ha volna egy fivérem, aki valakit kirabolna, és jönne egy másik, és azt állítaná, hogy én vagyok a bűnös, az igazságtalan volna. De ha az illető azt mondaná, hogy mivel a fivérem a tolvaj, működjem együtt vele, hogy az áldozat visszakapja az értékeit, minden további nélkül azt válaszolnám: "Természetesen." A jóvátételt vállalnám. De jóvátenni nem tudnám.

A játék az ember teremtménye, mely teremtője örömére hivatott szolgálni egy olyan országban, ahol a "komolyság" és a "vidámság" nem egymással ellentétes, hanem egymást kiegészítő fogalmak, és amelynek a földjére csak játszva teheti be az ember a lábát.