Az egyéni motivációk soha nem arányosak a célok társadalmi értékével.

Mindenkinek joga van arra, hogy jobbat és szebbet akarjon, mint amije van. Azért vagyunk emberek, hogy minél többre és tökéletesebbre törekedjünk.

Van az a régi dal az elérhetetlen vágyakról. Mindig magasabbra, talán ez volt a címe. Rólam szólt.

Előfordul, hogy két művész együtt szeretne dolgozni, de ez még nem jelenti azt, hogy így is lesz - ehhez előbb meg kell találni a megfelelő ötletet.

Hinnünk kell benne, hogy mindenki azért született a bolygóra, mert van valami, amiben a legjobb, és a társadalomnak azon kell dolgoznia, hogy ezt a helyét minden ember megtalálhassa. Ehhez lehetőségeket és elérhető életcélt kell nekik biztosítani, amiért érdemes küszködni és kreatívnak lenni.

Semmi sem lehetetlen, ha a szándék mellett időt és energiát is áldoznak rá.

Ha kicsi, apró dolgokkal is, de hozzátehetünk valamit a világhoz, és jobbá tehetjük azt.

Itt az idő, hogy mindaz,
amire korábban hangtompítót szereltünk,
végre felébressze az alvókat.

Ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg, végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép.

Nincs az a hegy, amit el ne lehetne hordani. Csak neki kell állni.

Az ember a végsőkig képes mozgósítani az energiáit. Annyit, amennyi éppen kell. Ha többre van szükség, többet.

Az akaraterő, a kitartás minden emberben megvan, de a legtöbbnél sosem mutatkozik, mert belesüppednek valamibe, amiben kényelmesen lustálkodhatnak egész életükben.

Többen már nem leszünk,
de többek még lehetünk.

Még a beton réseiben is megered olykor a mag - nincs ott keresnivalója, mégis nő, gyökere átfúrja a betont.

Csak egy élete van az embernek, s ha lekéste a buszt, éppúgy ott marad a járdán, mint a többi kudarcember.