Mindennemű újrakezdés záloga a tudás.

Ha tetszik, ha nem, az emberek is olyanok, mint egy bármilyen más halmaz, amit élőlények alkotnak. Azaz valamilyen szinten vezetésre szorulnak, vagy vágynak. Azok, akik forgatják a világot, mindig kevesebben vannak, mint a követők. Ebből is következik, hogy politikára kevesebben teremtődnek.

Engem ki lehet venni a nyóckerből, de belőlem a nyóckert soha.

Az iskolai tanulás nem is a jegyek, vagy az aktuális tananyag miatt fontos, hanem az agy tornáztatása miatt.

Egy mostani fiatalnak mit kell tudnia? Gombok nyomogatásán kívül semmit. Butább, mint az ősember, mert még egy kovakőből se tud tüzet csiholni.

Megfelelő tehetséggel és kitartással a csillagokat is el lehet érni az égen.

Barbár, kegyetlen időket élünk. Pont úgy, mintha az őskorban volnánk, csak most van egy csomó "fejlett" eszközünk, ami elfedi a barbarizmust. De az emberek semmit nem fejlődtek az őskor óta, semmit! Egy fikarcnyit se lettünk okosabbak, sőt, a sok kütyünek köszönhetően egyre kevesebbet kell gondolkodni, hiszen minden egyre egyszerűbben megoldható.

A mentális épség ugyanolyan luxus, mint az egészséges táplálkozás. Amíg nincs meg egy minimumszintje a kényelemnek, addig az ember a mentális egészségére nem tud figyelni.

Hinnünk kell benne, hogy mindenki azért született a bolygóra, mert van valami, amiben a legjobb, és a társadalomnak azon kell dolgoznia, hogy ezt a helyét minden ember megtalálhassa. Ehhez lehetőségeket és elérhető életcélt kell nekik biztosítani, amiért érdemes küszködni és kreatívnak lenni.