Az univerzumot nem pusztán fizikai erők irányítják. A matematikai fizika fogalmaival nem lehet tökéletesen leírni. Bár bizonyos fokig igazak, nem fedik a teljes valóságot. A világegyetem mögött rejlő végső valóság egy személy: Isten. A törvény szó is értelmetlen törvényadó nélkül - aki elrendeli és érvényre juttatja a törvényt. Az ember által felismert törvények a világegyetemben a láthatatlan Teremtő megbízhatóságának látható megnyilvánulásai.

Nem az orvos hat a gyógyszerrel, hanem Isten, mint ahogy a gabonát is Ő növeszti, nem a földműves.

Isten odaönti áldását, ahol üres edényt talál.

Amikor boldog az ember, olyan boldog, hogy nem érzi szükségét Istennek; sőt, mintha Isten kéréseivel egyenesen megzavarná ezt a boldogságot. Ám ha az ember észhez tér és hálával, dicsérettel fordul őfelé, akkor Isten - úgy tűnik - tárt karokkal fogadja. De mit talál az ember a kétségbeesés, a szükség órájában, amikor minden más segítség hiábavaló? Egy arcába csapódott ajtót, és a nehéz lakat kattanását, egyszer, kétszer, amint rázáródik.

Amikor az égvilágon semmi sincs a szívünkben, csak a segélykiáltás, talán Isten pont akkor nem segíthet. Mint ahogy a fuldoklón sem lehet segíteni mindaddig, amíg összevissza csapkod. Lehet, hogy saját visszaverődő segélykiáltásai miatt nem hallja meg a bajba jutott a megmentő hangját.

Hogy hogy vagyok az Istennel?... Köszönöm, jól. Nem bántjuk egymást. Én nem bántom őt, és ő nem bánt engem.

Ha nem élnék a kegyelem állapotában, könyörögni fogok Istenhez, részesítsen benne; ha meg abban élnék, könyörögni fogok: tartson is meg benne.

Akármerre veted e temérdek mindenségben tekinteteidet, mindenfelől egy végetlenül bölcs, nagy és jó, de egyszersmind megfoghatatlan lény jelenségei sugárzanak feléd. A legmesszebb s legközelebb, legnagyobb és legparányibb alakban, egyenként és egyetemleg, lehetetlen célra sietést és célra jutást, származatban és enyészetben örök fenntartási rendszert nem látnod.

Ha visszanézünk nem egy olyan napra, eseményre, amitől más összeomlott volna, amitől más fel- vagy lebukott volna: mi őrzött meg minket az összeomlástól? Az, Akinek a Lényéből már befogadtunk valamit, s áradni, hatni hagytuk magukban - az Isten irántunk való szeretetét.

A közeli dolgok között erős összefüggés van, a távoli dolgok között pedig gyenge, a nagyon távoliak között viszont nincsen, és ez az isten.

Hiszek az erkölcsi értékek függetlenségében, beleértve az Istentől való függetlenségüket is, illetve hiszem, hogy az erkölcsi értékek pusztán az embertől erednek; Isten létezése külön kérdés.

Az isten számára - lévén mindenható - a legegyszerűbb az lett volna, ha megváltoztatja az emberek szívét; ő azonban inkább vízbe fojtotta őket.

Elkezdtük megtanulni azt a nyelvet, amit Isten használt, amikor az életet teremtette. Egyre nagyobb csodálattal tekintünk arra a szépségre és összetettségre, ami ezt az isteni és szent ajándékot jellemzi.

Talán nem mindig kedveled azokat, akiket Isten föléd helyezett, de abban már te sem kételkedhetsz, hogy Istennek módjában áll így eljárni.

Mindnyájunknak vannak hibái. Egyikünk sem közelíti meg a tökéletességet, még messziről sem, és azt kívánjuk, bárcsak jobbak lennénk. Azonban tudnod kell, hogy Isten úgy szeret, ahogy éppen most vagy, és irántad való szeretete soha nem lesz kisebb.