Mindenki siet, senki sem ér rá,
halaszthatatlan élnivalója van.
Csak dédike ül csendesen a napon,
vele lehet beszélgetni. De süket.

A Mikulást szerettem, mert olyan nagy barátja az igaznak, a rossz gyermeket sem engedi mindjárt elvinni, hanem ad neki egy évet a javulásra, csodásan fehér szakállával és hajával pedig olyan roppant szentül néz ki.

Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.

Úgy tűnik, csak az öregek képesek úgy ülni egymás mellett, hogy szavak nélkül is élvezik egymás társaságát. A türelmetlen fiatalok nem bírják ki, hogy ne törjék meg a csendet. Pedig a csend tiszta és áldott. Összeköti az embereket, mert csak azok tudnak szótlanul ülni a társuk mellett, akik szeretik egymást.

Olykor többet talál a szív, mint várni mer.

A bizonyosság sohasem fáj. Csak az, ami előtte meg utána van.

Csendes szerénységben él a cédrus, ezredekre kiható türelemmel - türelemmel kell élnie egy nemzetnek is, amíg a koronáját nem éri el.

Ne oly vágtatva, még jókor beéred,
Talán előbb, a célt, hogysem reméled,
És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre,
Míg én kacaglak. - Menjünk hát, előre!

A türelmetlenül várt válaszok mindig olyankor érkeznek, ha az ember nincs otthon.

A türelem igazi próbája az, amikor valaki jótett helyébe jót vár.

Ha a világon csak öröm lenne, soha nem tanulnánk bátorságot és türelmet.

A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.

Mindenkiben el van rejtve a jónak egy szikrája. Néha igen hosszú időbe telik, mire előkerül.

A valódi türelemmel párosult szelídség és hallgatás megnyitja a lelket a lélekvilág számára.

Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket.