Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársainkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen.

Akik az önfeláldozó szeretetre hajlamosak, mindig büszkék szeretetükre, igényesek, féltékenyek, bizalmatlanok, de a szeretetük tárgyát szeretik veszélyben látni, hogy megszabadítsák tőle.

A lelkileg teljesen kifejlett emberek hivatása: szolgálni a világot, s a bennük lakó szeretet e hivatás elfogadására indítja őket.

Az esztelen szeretet
még a hangyát is felnagyítja!

Egy ruhát én úgy mérek, annyi az értéke, amennyi a ráfordított idő, meg a figyelem, meg a gondolat, amivel a ruha készült. S így minden más.

Ha valamiért vagy valakiért áldozatot hozok, az nem elvesz belőlem, hanem hozzám ad. Annak a lemondásnak az ereje belém költözik... A dolgok láthatatlanul, a rajtunk túli világban összefüggenek.

A szeretetnek egy csöppje többet ér, mint az értelem óceánja.

Szeress nagyon, szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul! Ne hagyd magad legyőzetni a nehézségekkel, közönnyel, sikertelenséggel.

Szeressük embertársunkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.

Az igazi boldogság az önzetlen szeretet gyümölcse, azé a szereteté, amely a szétosztás arányában növekszik.

Az ember értékét nem az adja meg, hogy mennyit tud, hanem az, hogy mennyire van benne szeretet.

Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlan is megkedveli a másikat.

Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erőt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget, élő hitet. Odaadni akárkinek, a legelső nincstelennek, a náladnál szegényebbnek. Szeretettel adni és érte semmit sem kívánni. Így kell élni.

Olyan fárasztó gyűlölni valakit, akit szeret az ember.

Szegény, koldusszegény leszel, mikortól nem tudsz már szeretni mást, csak önmagad.