Ha csak azt tesszük, ami nem esik nehezünkre, soha nem leszünk sikeresek. Abból tudhatjuk, hogy jó úton vagyunk a sikeres élet felé, ha az út, amelyen járunk meredeken felfelé halad.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne szeresd azt, amit csinálsz.
Nevetséges dolog elvállalni egy férfi munkáját azzal a felkiáltással, hogy azt egy nő is meg tudja csinálni. Csak azért vállald el, mert a Te munkád, és Te akarod megcsinálni.
Csak a munka fejti ki, csak az tartja fel a testnek és léleknek erejét; csak munka tesz hasznossá magunk és polgártársainkra nézve.
A munkás beleteszi az életét a tárgyba; de az immár nem az övé, hanem a tárgyé.
Tapasztaltad-e már, hogy ami könnyű, erőfeszítés nélkül véghezvihető számodra, az nem igazi értéke sorsodnak, mert már tudod. Átélted. Nem tanulsz újat belőle. Hajlandó vagy már elfogadni azt, hogy ami nehéz, fájdalmas erőfeszítéseket kíván, egyedül attól nőnek lelki izmaid?
A látszat olykor éppoly sikeres, mint a valódi teljesítmény.
Megveheted egy ember idejét, megveheted egy adott helyen való fizikai jelenlétét, órabérért szakszerű izommozdulatainak meghatározott részét. De lelkesedést nem tudsz vásárolni. Kezdeményezőkészséget sem. A szív, az ész, a lélek odaadását sem. Ezek nem megvásárolhatók, csak elnyerhetők.
Változás` szeretete tart munkásságban és szül találmányokat; a réginek szeretése menti meg a már meglévőt, gonddal szerzettet, hamar eltűnésétől.
Az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem szívesen csinálnak.
Semmi sem különösen nehéz, ha kis munkákra osztod.
A legjobb az, ha a nagy problémákkal már akkor foglalkozunk, amikor még kicsik.
Ha valamit szívvel-lélekkel csinálunk, akkor megsokszorozódik az energiánk, szinte kifogyhatatlanná válik. De ha kételyeink vannak, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor szorongani kezdünk. Az a fizikai és érzelmi energia, amelyet a szorongás emészt fel, elképesztő mértékű.
A terv csupán jó szándék marad, ha nem fajul azonnal kemény munkává.
Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?