Egy halott dolog is tud az árral úszni, de csak egy élő képes árral szemben.

Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.

Nem tudsz átkelni a tengeren csupán bámulva a vizet.

A cselekvéshez nem tudásra van szükség. Hitre. Elsősorban hitre. Tántorítatlan hitre, hogy amit teszünk, az jó. A tudás kétkedést szül.

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell - az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Gyönyörű az, ha az ember célba lát
S eléri azt, tűzön-vízen át.

Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

Messze tekints. A pálya kicsiny; túl rajta nagyobb vár.

Bátorság ad erőt, pályán a gyáva hanyatlik; Bátran lépj, hogy utóbb fény koszorúzza fejed.

A terv csupán jó szándék marad, ha nem fajul azonnal kemény munkává.

Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?

Nem az a kérdés, hogy fogoly vagy-e, arról van szó, hogy meg ne add magad.

Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.

Két módon lehet feljutni egy tölgyfa csúcsára. Az egyik, hogy felmászol rá. A másik, hogy ráülsz egy makkra és vársz.