A tudományt és a mindennapi életet nem lehet, és nem is szabad szétválasztani.

Abból áll az élet, hogy letagadjuk, elködösítjük és magunknak se valljuk be, hogy voltaképpen nem csinálunk semmit.

Ahogy mondani szokás: öröm vagy bánat, az totálisan mindegy, csak történjen valami.

Mindig az apróságok okozzák a bajt: a szalmaszár töri fel a teve hátát, és a légy kergeti őrületbe az elefántot.

A ruha nem ellenség. Szűkítsd és nyújtsd meg, gőzöld és formáld. Az számít, ami láthatatlan, ami az unalmas ruhát felemeli a mennyországba.

Mikor kifestünk egy szobát, félresöpörjük a régi személyiségét, és újat adunk neki.

Lúgok, savak. Ez kell a tisztasághoz.
No lám, a rendnek is van kémiája.

A kultúra abban a tudatban gyökerezik, hogy vannak dolgok, melyek nem haszonért valók, és mégis nélkülözhetetlenek.

A hétköznap fényes, vagy sötét a gyermek és a költő számára, de sohasem szürke.

Amit holnapra halasztottál, ma kénytelen vagy megtenni.

A felesleges beszéd s a céltalan udvariasság valóban felesleges.

Az íz az ételek lelke. Aki az ízeket befolyásolja (aromákkal, ízfokozókkal), az életünket manipulálja.

Az, hogy hogyan érzem magam a bőrömben, egyáltalán nem magánügy. Az, hogy hogy vagyok, hatással van a családomra, a páromra, a munkatársaimra, mindenkire, akivel kapcsolatba kerülök.

Aki nem hallja a zajt, az a csendet sem ismeri.

Megfáradt fejjel számolod a napokat,
leraknád az ütőt, de valaki csak adogat,
és visszaüt, ha te nem ütsz vissza,
és te leszel az, aki ennek a levét issza!