A kétségbeesés pillanatait mindannyian különbözően éljük meg. Van, akiben nem hagynak nyomot, másoknak gyökeresen megváltoztatják az életét. Egyszerűbb engedni az érzelmeknek, elcsüggedni, de mégiscsak jobb, ha előtte legalább egy kicsit körülnézünk. Mert gyakran egyszerűen nem vesszük észre magunk körül a lehetséges megoldásokra utaló jeleket.

Hiába aratsz kegyetlen győzelmet, a lelkedet ugyanúgy elvesztheted. Amikor szembeszállsz a sárkánnyal, magad is sárkánnyá válhatsz.

Nem változtathatunk meg mindent, amivel szembekerülünk. Viszont semmin sem változtathatunk, amivel nem kerülünk szembe.

Ha egy meredek lejtőn a sárban csúszom lefelé, nem elég, ha elhatározom, hogy nem csúszom tovább, hanem lépnem kell felfelé, hogy végül ne zuhanjak le a mélybe.

A krízishelyzet mindig a legjobbat és a legrosszabbat hozza ki az emberekből - és az országokból is.

Az élet inkább birkózáshoz, mint tánchoz hasonlít, mert felkészülten, sőt rendíthetetlenül kell állnunk minden eshetőséggel, a váratlannal szemben is.

Az emberi kvalitások nem feltétlenül a teljesítményben, hanem a teljesítményért végzett munkában nyilvánulnak meg.

Az ember mindig ahhoz elég erős, amihez erősnek kell lennie.

Minden bolond képes szembenézni egy krízissel; a mindennapi élet az, ami felőrli az energiánkat.

A kis kudarcokból lesznek a nagy kudarcok. Ezek a kudarcok azonban benned élnek és növekednek, mint egy Alien. És ezzel a kis szörnyeteggel nagyon gyorsan csinálni kell valamit.

Akármi elől is menekülsz, az veled marad, egészen addig, amíg rá nem jössz, hogyan birkózz meg vele.

Nemcsak az emberek, hanem a természet is gátakat emel a jól végzett munka elé.

Sok atléta olimpiai bajnokságra vágyakozva, mindenfélére képes, csak éppen azt nem hajlandó megtenni, ami célja eléréséhez szükséges.

Egy olyan társadalomban, mint a miénk, folytonosan megmérettetik az ember. Az, ami oly vidáman indul, mondjuk egy óvodai cipőbekötő-diplomával, később felvételi, érettségi és záróvizsgákban, pályázati és értékelő interjúkban, assessmentekben és tenure trackekben csúcsosodik ki. Ha valaki nem üti meg a mércét - megbukik, nem jut be, kudarcot vall -, annak gyorsan híre megy, és ezzel a kockázattal feszülten, szorongva nézünk szembe. És eddig csak a hivatalos, nyilvános erőpróbákról szóltunk. Sok vágyunkról és törekvésünkről talán senki sem tud, és ezek is csalódásba, kiábrándulásba torkollhatnak.

Mindig van lejjebb. Tényleg így van. De az nem igaz, hogy a lejtőn nincs megállás. Egyszer csak meg kell állni azon a lejtőn, ha az ember nem akar egyre mélységesebb pokolba csúszni! És meg lehet állni bármelyik pillanatban. Még akkor is, amikor már tiszta erőből húz a mélység. Egyetlen döntés kell hozzá. Ja, és persze aztán kitartás. Kitartás, amikor nem történik semmi, kitartás, amikor úgy látszik, minden az ellenkezőjére fordul. És vissza lehet kapaszkodni. Mert bárhonnan vissza lehet jönni, ezt most bizonyítottam be magamnak. Az ember nem tud akkora hibát elkövetni, hogy ne lehessen kijavítani. Bármit rendbe lehet hozni. Bármit.