A világon annak van a legnagyobb becsülete, amit akaratnak neveznek.

Tarts ki szilárdan utadon, még ha a világ rossznak bélyegzi is, ami több mint valószínű.

Aki tudja, mit akar, az az utat is megtalálja, hogy célba érjen.

Minden erő legyőzhető, csak egy nem: a lemondás.

A kicsiny fűszál alig érzi a dühöngő vihar erejét - de őt lepi el legelőször az ár, s őróla múlik el legutoljára.

Nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja magát. Az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele.

Keményre sül az, aki általment a poklok tüzén.

Az embert még akkor is megtartja az akarat, amikor a gyenge hús már feladta a küzdelmet.

Ilyen lehet farkasnak lenni. Nincs félelem, nincs sajnálat, egyetlen cél mozgat, hogy megszabadulj ellenfeledtől.

Mélyen élt bennem a meggyőződés - és ennek nagyon sokat köszönhettem -, hogy átlagos tehetséggel és átlagon felüli állhatatossággal szinte minden elérhető.

Semmi sem szebb, mint hogy képes vagy napról napra rászánni az életedet arra, amire mindig is vágytál.

Amikor minden összeborul körülötted, abban az a legrosszabb, hogy a romoktól nem látsz se előre, se hátra, és úgy érzed, mindennek vége. Ilyenkor tudnod kell, kire számíthatsz, és ki az, akitől meg kell szabadulnod, különben sosem állsz talpra.

Nekem tényleg csak az út vége számít. Hogy közben mi történik, min kell keresztülmennem, vagyis a kanyarok, ösvények, mellékutak, buktatók vajmi kevéssé rendítenek meg. Hiszen minden útnak vannak buktatói, a kérdés csupán az, milyen gyorsan tudunk felállni, ha elbuktunk menet közben.

Kezdetben mindig vannak reménytelennek tűnő időszakok, ezen túl kell esni. Sokszor még most is előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy akartam. Ez elgondolkodtat, kétségbe ejt. Igyekszem folyamatosan fejleszteni magamat, és a műsort, és ebben benne van, hogy olykor kétségbe kell esni.

Megalázkodni
vénen se szeretnék ha
eddig kibírtam.