Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották.

Csingilingi, szól a csengő,
gyertek, fiúk, lányok!
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.

Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból,
szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.

December az úton
szánkóval szalad,
karácsonyi kedvvel
kincset osztogat.
Piros ünnepet hoz,
fenyők illatát,
hóember a kertben
kicsípi magát!

Halld a csengő szép szavát,
Mily vidáman száll!
Fényes titkok ajtaját
Nyitja, nyitja már,

Nagykarácsony immár eljő,

érkezik az újesztendő.

Míg a mező dermed, fázik,

a zöld fenyves csak pompázik.

Te, szép zöld fenyő,

köszöntünk mi téged!

Hozz örömet mindnyájunknak

és boldog új évet!

Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.

Karácsony este van. Manók

és mókusok csöngettyűznek

ezüst dióval.

Te itt állsz álmaim között

díszítve aranyozott útravalóval.

Karácsony csenget a szörnyű télben.
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóverésben
s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon
kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat
fojtja az ünnepek kalácsa.

Karácsony-táji álmaink

- cifrábbakat nem lát a lélek.

Fenyőfák díszes ágain

angyalhaj, csengő, gyertyafények.

Egy bizonyos idő után
akárhány karácsonyfát láthatsz,
mindig csak egyet látsz
s a többi látszat.

Itt marad most a fenyő.

Itt marad minálunk.

S amíg itt lesz, mindnyájan

ünneplőben járunk.

Karácsonyfa, karácsony!
Nincs is szebb a világon!
Csilingel a csengettyű:
`Szép vagy fenyő, gyönyörű!`