A karácsony akkor szép,

hogyha fehér hóba lép,

nem is sárba, latyakba...

Ropog a hó alatta.

Üzenget a tájnak a tél,
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avítt csodákon:

Karácsony, karácsony, karácsony.

Rozsda rózsáll a rácson.

Szent József keresztfát ácsol

önmagából, az ácsból.


Mária tíz ujja - gyakd meg! -

vaskampó, vérrózsás vasszeg.

Tenyere szögesdrót-pólya.

Jézuskát altatja, óvja.

Jaj, fenyőfák, kicsi fenyőfák,

holdfénybe mártott végtelent szopogató

csecsemők, a hó zizegő pólyáját letépik rólatok,

fűrészek heródes-fogsora mélyed torkotokba!

A mi kis falunkban,
egy kis fehér házra,
Leszállt a karácsony
Simogató szárnya.

Angyal zenéje, gyertyafény -

kincses kezem hogy lett szegény?


Nem adhattam ma semmi mást,

csak jó meleg simogatást.

Végig a városon nem csilingel a szán,
mint gyerekkoromba.
Nem gőzölög a hó fázó lovak hátán.
A kocsit gép vonja.
Angyalok elszálló csengője se csenget
a fehér utcákon.
Jézuska pénzért jő, s karácsonyfát rendez
gazdagok házában.

Békés, derűs karácsony éjjel:
A nagy sötét mikor száll széjjel
S mikor lesz béke és derű?

Kicsiny kunyhóban szeretet,
Szeressétek a gyermeket,
E szent karácsony ünnepén
Önöknek ezt kivánom én.

Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni

Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát

Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem

Adogattam olcsón, még nekem is maradt,

Gondoltam ezekből csinálok most valamit

Komponálok egy szép karácsonyi korált

Amit aztán majd együtt fogunk énekelni...

Menj el, karácson, menj innen sietve,

Hiszen családok ünnepnapja vagy te,

S én magam, egyes-egyedűl vagyok.

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség éjjelén,
Ó csak ne legyen sorsom bús közöny...

És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.

Zúgva nyargal a szél, hordja a havat,
Mindenekre tiszta fénypalástot ad.
Egyiránt borít el bércet, völgyeket,
Tán az egyenlőség tart ma ünnepet.
Ünnep van valóban, ím a büszke vár
Dús világításnak özönében áll,
Fényes csarnokáról hangzik a zene,
S vad dombérozásnak hangja jön vele.

Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.