A sokrétű és gazdag érzékszervi benyomásokból, amik a növényeket és az embereket is folyamatosan érik, csak mi építünk érzelmi konstrukciókat. Saját érzelmi tartalmainkat vetítjük ki a növényekre, amikor azt gondoljuk, hogy virágba borultan boldogabbak, mint amikor fonnyadoznak.

Fáj az, ha gyűlölni kell valakit; egészen beteg lesz tőle a szív.

Nincsen rosszabb annál a bizonytalanságnál, amikor az ember a mezsgyén jár a boldogság és a boldogtalanság között.

A szív nem emlékezni vágyik.

Nem mindig szükséges vagy lehetséges az embernek az érzései szerint cselekednie, bármilyen erősek is azok.

Ha uralni tudom a boldogtalanságot, nem lesz hatalma fölöttem.

Ha nem hagyod, hogy bárki közel kerüljön hozzád, nem csak azt akadályozod meg, hogy esetleg megsebezzenek. Azt a fájdalommal terhes boldogságot is eldobod magadtól, ami mindig eltölti az embert, ha teljesen kitárja valakinek a szívét, és lesz, ami lesz, beleveti magát az életbe.

Ahol híján vagyunk a tényeknek, ott az érzés uralkodik.

A negatív érzelmek arra sürgetnek, hogy csinálj valamit. Ha ilyeneket érzel, azért érzed, mert csinálnod kellene valamit. Viszont a pozitív érzelmek jutalmat jelentenek azért, mert helyesen jártál el. A pozitív érzelmektől egyszerűnek látszik az élet, és neked nincs más dolgod, mint ezt élvezni.

Az érzelmek beletartoznak életünk egyenletébe, de nem jelentik az egész életet. Csak mert valamit jónak érzünk, ez még nem jelenti azt, hogy valóban jó is. Csak mert valamit rossznak érzünk, ez még nem jelenti azt, hogy valóban rossz is. Az érzelmek pusztán jelzőtáblák, neurobiológiánk javaslatai, nem parancsok. Tehát nem kell feltétlenül bízni bennük, sőt, hitem szerint inkább hozzá kellene szoktatni magunkat, hogy megkérdőjelezzük őket.

Tudatosan vagy öntudatlanul mindig mi felelünk a tapasztalatainkért. Nekünk kell felelnünk értük. Ha úgy döntünk, hogy tudatosan tartózkodunk életünk eseményeinek értelmezésétől, az is egy értelmezés. Ha úgy döntünk, hogy tudatosan nem reagálunk életünk eseményeire, az is egy reagálás.

Sok ember hibáztatható a boldogtalanságodért, de ugyanezért kizárólag te vagy a felelős. Ugyanis mindig neked kell döntened, hogyan látod a dolgokat, hogyan reagálsz rájuk, hogyan értékeled őket. Mindig te választod meg a mértéket, amely szerint az élményeidet értékeled.

Tulajdonképpen nem is tudjuk, mi a pozitív és mi a negatív élmény. Életünk legnehezebb, leggyötrelmesebb pillanatairól kiderülhet, hogy ezeknek volt a legfontosabb szerepük a jellemfejlődésünkben. Ne bízzunk a saját elképzelésünkben a pozitív/negatív élményekről, hiszen csak annyit tudunk biztosan, hogy az adott pillanatban mi fáj és mi nem, az pedig nem sokat ér!

Mindenki, akibe szorult egy kis emberség, több mindent érez, mint amennyit el tud magyarázni.

Az ember csak a hasonlóra, a vele "egy húron pendülőre" rezeg. Ha nem tudod áthangolni magad, az öröm, a derű, a gondoktól való szabadság rezgéseit sohasem veszed, s benne maradsz abban a boldogtalan rezgőkörben, ahol az emberek egymást fertőzik a gyűlöletettel, a borulátással és a reménytelen keserűséggel.