Az elmélkedés a szív mécsese, amely megvilágítja a lelket, ám nélküle a szív sötétségben van. A fény a bölcsekben születik.
Attól nem fogom nem érezni az érzéseimet, hogy tudom, hogy nem kéne éreznem őket.
A legkeményebb szívet szerettem volna magaménak tudni, de már ez a szomorkás öröm is ráébresztett, milyen esendő, milyen sebezhető az emberi a szív.
Az álmom égszínkék, pont passzol a szemedhez,
De a kezem túl hideg, soha nem érhet a kezedhez.
Minél nehezebbek az életkörülmények, annál hevesebbek az indulatok. Minél alacsonyabb a szellemi iskolázottság, annál szélsőségesebbek az érzelmek.
Amennyire szeretünk valakit, annyira vagyunk képesek gyűlölni is. Olyan ez, mint egy kifordított zseb. Viszont ha ez igaz, akkor az ellenkezőjének is annak kell lennie.
Ugyanaz a könny, ami gyógyít, sebezhet és büntethet is.
A gyűlölet olyan, mint egy drog, és mint minden drog, idővel nem ad semmit.
Igyekszem úgy hinni, ahogy ötévesként hittem... amikor a szívem mindent elmondott, amit tudnom kellett.
Törékeny szív, porból lett különös szerkezet,
Lényed partján a hajó megérkezett,
Zászló kibont és a rakomány hír,
Az, hogy az emberben isteni lényt őriz a szív.
Legyen bármily megfontolt és erős az értelem, esélye sincs az egyazon testben lakozó szív ellenében.
Még a Nobel-díjas közgazdászok is csak számításaik apró töredékét végzik toll, papír és számológép igénybevételével, döntéseik kilencvenkilenc százalékát - beleértve a társra, karrierre, lakóhelyre vonatkozó fontos döntéseket is - érzeteknek, érzéseknek és vágyaknak nevezett, kifinomult algoritmusok segítségével hozzák.
A cselekedeteinket irányító késztetések beíródtak legbelsőbb struktúráinkba - mint emlősnek, vadásznak, társas lénynek: az értelem megvilágítja ezeket a kapcsolatokat, de azoknak nem az értelem a forrásuk. Elsődlegesen nem eszes lények vagyunk. Azzá talán csak válhatunk, többé-kevésbé, másodlagosan. Első fokon az életösztön hajt bennünket, az éhség, a szeretni vágyás, az az ösztön, hogy megtaláljuk helyünket egy emberi közösségben... a második szint még csak nem is létezik az első nélkül. Az ész dönt az ösztönök között, de úgy, hogy magukat az ösztönöket használja a döntéshozatal elsődleges kritériumaként.
Ha az ember nem feledné el azt, hogy halandó, nem bánkódnék; de örülni sem tudna.
Mindenkinek azt kívánom, hogy ne legyen senkiben sem több negatív érzelem, irigység, rosszindulat, mint amennyi bennem van. Azt hiszem, ez untig elég.