Egy kis kulcs a boldogsághoz valamennyiünk vágya,
és azt hisszük, hogy dicsőség, büszke pompa az ára.
Pedig ki a boldogságot nagy dolgokban keresi,
átlép rajta, mert e kulcsot kicsinységekben leli.

Egyedül az számít, hogy boldogok akarjunk lenni, hogy mindig valami nagy-nagy tudatosság éljen bennünk. A többi már: nők, műalkotások vagy a társadalmi sikerek, csak ürügyül szolgál. A boldogság afféle vászon, amely várja, hogy hímezzünk rá.

Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog - hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti. Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét. Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a legnagyobb boldogságát véli!

Aki nem önmaga lámpása: sötétben jár. Ami pedig a boldogságot illeti: boldog az ember csak akkor lehet, ha szabad. És csakis az igazság tudja szabaddá tenni. Az igazság pedig az, hogy valamennyien önmagunk lámpásai vagyunk.

Az öröm ott kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.

Az életről tudom, hogy véges, de akadnak pillanatai, melyek felérnek az örökkévalósággal.

Ott tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél.

A belső szépség az, ami lehetővé teszi, hogy szeresd magad. Ha szereted magad, teljesen önzetlenné válsz.

Itt a szerelem áldott, könnyű,
Boldogan balga dolog,
Aki szeret kinézi párját
S nagyon reá mosolyog.

A legfontosabb, drágám, hogy az élet szuper legyen, és ha már az, nem számít, meddig tart.

A boldogság mindig kicsinek tűnik, amíg csak a saját kezedben tartod. De engedd szabadjára, és azonnal megtanulod, mennyire nagy és értékes.

A boldogság különös dolog: ha megosztjuk másokkal, megsokszorozza önmagát.

Nem félt semmitől. Nem kötődött semmihez. A változás mögött a szüntelen megújulás örökkévalóságában élt. Mindig azt tette, amit tennie kellett. Azt hiszem, ez a szabadulás formulája!

Mi a boldogság?... oly szomjas szivem, hogy
Fölinna egy záport, s talán
Egy harmatcsepp sem hull reá soha!

A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.