Néha az ember nem tehet mást: egyszerűen elveszi, ami kell neki.

Senki nem érdemel meg semmit és senkit, de én inkább úgy mondom: az egész "megérdemel" fogalom nem létezik. Mert a valóság az, hogy akarok valamit, és megszerzem vagy megkapom; vagy: akarok valamit, és nem tudom megszerezni. Akarom és van, akarom, de nincs. Megérdemelni? Ilyen nincs.

Kitörölném az emberek fejéből az enyém szót: a kapzsiságot, irigységet és mohóságot.

A bolondok az egyetlen népség, akik bizton számíthatnak rá, hogy azt kapják, ami jár nekik.

Az emberek mindig arra vágynak, amit nem kaphatnak meg, vagy amit nem kellene megkapniuk.

Amikor önzésből akar valaki pénzt vagy hatalmat szerezni, a boldogság illúziójának kergetésére pocsékol energiát ahelyett, hogy az élet adott pillanatában élvezné a boldogságot.

Vágyódunk valami után, de vajon mihez kezdünk vele, ha megkapjuk? Hogyan tudjuk jól használni, vagy tudjuk-e egyáltalán? Mit csinálunk, ha előttünk van a vágyott pénz? Olyan ez, mint a mese, amikor kifogjuk az aranyhalat, és kívánhatunk hármat. De mi lenne, ha meg is kapnánk? Akkor lennénk igazán bajban...

Kell ennél több? - Ez a legszomorúbb mondat. Kevéssel beérni - erény ez, vagy megalkuvás? Hol ez, hol az.

Valami miatt mindenkinek van oka a boldogságra. Mondjuk, van szerető párja, jó egészsége, remek gyermekei, jó állása, szívbéli barátai, érdekes hobbija, gondoskodó szülei, tető a feje fölött, tiszta ivóvize, dedikált Billy Joel-albuma, vagy éppen van mit ennie. Az idő múltával azonban, ahogy mindehhez hozzászokunk, épp mint a friss kenyér illatához, e csodás tulajdonok kitörlődnek a fejünkből. Ahogy a régi mondás tartja, csak akkor tudjuk értékelni a dolgainkat, amikor már nincsenek.

Hála annak a képességünknek, hogy hozzá tudunk szokni az egyre nagyobb hírnévhez és vagyonhoz, ami tegnap még luxus volt, mára szükségletté válik, holnap pedig már relikvia lesz.

Ahhoz, amink van, igen gyorsan hozzászokunk. Egy új kocsi vagy nagyobb ház vásárlása rövid időre valóban megdobja a jó hangulatunkat, ám hamarosan megszokjuk, és örömszintünk visszasüllyed a vásárlás előtti időszak szintjére.

Ami az államügyeket illeti, ha biztonságban akartok élni, akkor azokból csak oly mértékben vegyétek ki a részeteket, amennyit a törvények és a honfitársaitok helyesnek tartanak, s így elkerülhetitek a veszélyt és az irigységet is. Mert nem az szüli a gyűlöletet, amije egy egyes embernek van, hanem az, aminek a megszerzésére elszánta magát.

Ha az ember kapni akar, adnia kell.

Azt hiszem, embernek lenni annyi, mint vágyakozni. Kívánni. Akarni. Általában azt, ami pedig már megvan. Ez mérgez meg mindent.

Ne vegyél el semmit, intézd úgy, hogy önszántukból adják!