Háborúban az ember kivetkőzik magából, nem törődik olyasmivel, mint együttérzés, jóindulat, kímélet.

Egy nemzedék áll csupa olyan nőből, akik végtelen listát vezetnek a beteljesületlen álmaikról, vágyaikról, képzelgéseikről. Mi, férfiak kitesszük értetek a belünket. Erre a fejünkre szartok. Túl sokat kaptatok tőlünk.

Szerelem, ugyan már, szólalt meg benne az utólagos bölcsesség. A szerelem hazug.