Ígérted, egyszer még elmondod,
mért múlnak gyorsan a jó dolgok.
Mért rossz is annak, aki boldog?

- A szó a legjobb játék -
mondja a Tata -, mindig
kéznél van, vagyis észnél,
mert néha még le se kell írni.
A fejed szójátszótér.
Jobb a Kindertojásnál,
több játék is van benne,
és el se használódik,
ha beletörik a nyelved.

Amikor elmennek a buldózerek,
visszalopóznak a házak.
Csend van. Az égen a Hold didereg.
Hol vannak a régi utcák, terek?
Csend van. Nincs magyarázat.

Majd ha már
elfogyott a január,
a február,
meg a nyár,
rövidülnek a napok.
(Ezt magad is láthatod.)
És még véget
sem ér az éved,
elfogy a naptár!

- Nagyi, beszélni kell veled!
Mondd meg, hogyan lesz a gyerek!
Dédi ezt úgy magyarázta,
gólya hozza a kórházba.
Mert a gólyát oda várják,
gyógyítgatják fáradt szárnyát.
De van gólya? Vagy ez mese?
Képen láttam, amúgy sose.

Látogattunk. Minket senki se látott.
A temetőbe vittünk ki virágot.
Kik idejöttek egyszer, egy napon,
ki voltak írva sok-sok kőlapon.
Elmondtad, Nagyi, mi élők vagyunk,
De közülünk egyenként itt hagyunk
valakit mindig...

Most a fenyőfák
ágai védnek,
most, aki éhes,
kapjon ebédet,
most, aki álmos,
álmodni tudjon,
most, aki gyertya,
el ne aludjon!

A gyerekek, a gyerekek...
boldogan várják a telet.
Fenyőfát díszít sok szeretet.
Kapnak majd játékot, meredek,
drága, szép hóbundás hegyeket.
(S bónusznak családi meleget.)

Az ármányos elefánt
nem igaz, hogy sose bánt.
Csalogat: - Ülj ormányomra! -
S ha ráülnél, porrá nyomna.

Volt egyszer egy sas.
Ketrecrácsa vas.
Ám, hogy mért nem
száll az égen,
az neki magas.

Volt egy ló, úgy hívták: Laci.
Csíkos volt rajta a naci.
Ha jól begombolta,
mindjárt azt gondolta,
ő zebra, nem paci.

Az az igazi úr, aki maga felett úr, és sohase szorul szolgákra.