Az embereket nem a testi hibájuk alapján ítéljük meg, hanem hogy jók-e, vagy rosszak.

Minden férfinak jólesik, ha a nő, akit szeret, tetszeni akar neki.

Amíg van remény, addig szerelem is van.

Vannak szerelmek, amelyek sok fájdalommal járnak.

Nem olyannak látod az embereket, amilyenek, hanem amilyeneknek látni akarod őket. Ebből sok csalódásod lehet még.

Valamennyien, ha megbetegszünk, és a betegség nem múlik el, dühösek leszünk. Önmagunkra, valaki másra, vagy az egész világra. Hibáztatjuk a sorsot, miért pont velünk történik ilyesmi. Különösen, miután úgy érezzük mindent megtettünk azért, hogy ne így legyen. De valóban mindent megtettünk? Ez nagyon fontos kérdés.

Ha te magad nem vagy hajlandó összeszedni magadat, semmilyen gyógyszer nem segít rajtad.

Ki kell mászni mindenből. Fel kell állni. Bármi történjen, csinálni kell tovább az életet.

A gyógyulás mindig azon múlik leginkább, mennyire elszánt a beteg.

Aki senkire nem meri rábízni magát, az nagyon magányos. Egyedül kell cipelnie a terheit.

Az ember csak azt bánthatja meg igazán, aki a legközelebb áll hozzá.

A másik ember kínlódását elviselni a legnagyobb hőstett.

Az emberi agy csodálatos. És az a legcsodálatosabb benne, hogy az alkalmazkodóképessége határtalan.

Nem mindig onnan érkezik a segítség, ahonnan várjuk.

Nem volt szerelmes belém, és minél elszántabban küzdöttem a szerelméért, ő annál inkább elhúzódott tőlem.