Ha nincs gyermeked, életed lehet szép, mint a sivatag, csak a szomj az, amibe belepusztulsz.

Jó írás olvasása közben megáll körülötted a világ.

Vannak emberek, akik szeretnek másokat kihasználni, s már késő megváltozniuk akkor, amikor egyedül maradtak.

Mindig megkívánjuk a másét, s közben a miénket elveszítjük.

Gyermekeid nevelésére fordított energiáid megsokszorozódnak, hiszen általuk családot, dinasztiát és nemzetet is építesz.

Ha szüleidet elveszíted: elveszíted gyermekkorodat.

Ha nem tudsz szeretni, betegebb vagy, mintha rákos lennél.

A legrombolóbb lelkiállapotok egyike az irigység. Naponta küzdj meg vele. Ha rajtad erőt vesz, megfojt.

Az ember, és csakis az ember pusztító ösztöne csillapíthatatlan oly mértékben, hogy öl és rombol akkor is, ha nem éhes, és építeni sem akar.

Az ember valójában kannibál maradt, csak kifinomultak az eszközei.

Akkor válik a szép nő értékessé, ha belső szépséget is felépít, s hiúságát lerombolja.

Az életből távozás hosszú út a végtelenbe: nem befejezett állapot, mint ahogy a végtelenből az életbe érkezés sem. A születés és a halál az élet egy-egy fordulópontja.

Ha utazol, s megismered a világ kultúráit, szűkebb hazád olyan tisztán ragyog majd előtted, hogy látó ember leszel.

Ha bölcs akarsz lenni, olvasd el az alapvető könyveket és utazz! Ha bejárod a világot, lelki szemeid előtt megjelenik mindaz, amit olvastál.

Ha családodért, gyermekeidért nem tettél meg mindent, hogyan várod el, hogy ők is mindent megtegyenek majd érted?