Senkit sem hibáztathatsz, amikor ott állsz egy olyan mély sebbel, amit lehetetlennek tűnik egyedül begyógyítani, és nem hiszed, hogy valaha is meg tudod szokni, így hát kínlódva menekülni próbálsz a fájdalom elől. Csakis az idő - a hosszú, hosszú idő - tudja az ilyen sebeket begyógyítani, ezért nem tehetsz mást, mint hogy a kezébe adod magad, és igyekszel minden egyes túlélt napot győzelemként elkönyvelni. Percről percre, óráról órára csak vergődsz és tűrsz, aztán lassan, hetek vagy hónapok múltával kezded észrevenni a gyógyulás első jeleit, a seb pedig hegedni kezd és lassacskán sebhely lesz belőle.

A mély fájdalom olyan, mint egy seb a lelken, az alkohol pedig csak arra jó, hogy nyitva tartsa ezt a sebet.

A vég nélküli panaszkodás csak időszakos megkönnyebbülést jelent, ehelyett inkább meg kell tanulni együtt élni a fájdalommal, valahogy fel kell venni a mindennapi élet fonalát és lassacskán megtalálni a veszteség elfogadásának útját.

Egy saját lelki nyomorában dagonyázó férfival szemben az együttérzés a lehető legrosszabb.

Ő olyan, mint a füst: azt hiszed, tisztán látod, de ha kinyújtod a kezed érte, csak a semmit markolod. Ez egyfajta erő, talán. És épp ez teszi kiismerhetetlenné.

Amikor a bátorság és a lelkierő fogyóban van, a fűszeres étel a legkiválóbb utánpótlás, mert feltüzeli a lelket.

Egyszer azt olvastam valahol, hogy a gyerekkori bántalmazások áldozatai felnőttként, tudattalanul ugyan, de szinte módszeresen azon dolgoznak, hogy senki se szeresse őket, mert valójában csak a teljes szeretetlenségben érzik magukat otthonosan. És ez egyfajta kifacsart értelemben még logikus is, azt hiszem.

Mi lehet megkapóbb egy szál rózsánál egy pillanattal azelőtt, hogy kibontaná a kelyhét? Képzeljük csak el! Vajon mivel tölthette a napjait Audrey Hepburn, mielőtt elindult, hogy színésznőként meghódítsa a világot? Vagy Vivien Leigh? Esetleg Julia Roberts? Mindnyájan épp olyanok voltak, mint te. Éltek nap nap után, anélkül, hogy tudták volna, nemsoká az ő arcuk ragyog majd a mozivásznon és a rajongók millióinak szívében. Bizony. Mielőtt díva lett belőlük, hétköznapi lányok voltak. A jövő dívái ma még ugyanilyen egyszerű, fiatal hölgyek, akik mit sem sejtve élik megszokott, nyugodt életüket, akárcsak te. És könnyen lehet, hogy épp te leszel a holnap hősnője!

Úgy látom, hogy kevés dolog ad olyan önbizalmat valakinek, mint a klasszikus műveltség. Egy önbizalom nélküli ember képtelen a függetlenségre, a partneredtől való függés viszont mindig boldogtalansággal végződik.

Melyik férj ne gondolkodna el olykor, hogy mi mindent kezdhetne a szabadságával, ha a felesége egyszer csak eltűnne? És vajon hány családfő számolja türelmetlenül a napokat az ünnepekig, amikor az asszony végre elutazik a gyerekekkel egy hétre a rokonokhoz? Aztán ha véletlenül bekövetkezik egy tragédia, és valamelyikük tényleg elveszíti a feleségét, legtöbbjük még arra is képtelen lesz, hogy erőt vegyen magán és legalább megpróbáljon kirúgni a hámból. Ekkor jön ugyanis a felismerés, hogy mit is jelentett a háttér, amit elveszítettek.