A cél: boldognak lenni. Ezért sokáig, napról napra meg kell dolgozni. Ha pedig az ember végre eljut odáig, még mindig rengeteg a teendő: meg kell vigasztalni másokat.

A Földön nincs mennyország, de vannak darabjai.

Sohasem ígérek semmit, mert az a rossz szokásom, hogy betartom az ígéreteimet.

Ijesztő, hogy milyen nehéz mások bajával törődni, amikor mi egészségesek vagyunk.

Minél többet olvasunk, annál kevesebbet utánozunk.

Minden olvasmányunk magot hint el bennünk, amely kicsírázik.

Nem elég, ha szerencsések vagyunk; az is kell még, hogy a többiek ne legyenek azok.

Az ember olyan állat, amely égnek emeli fejét, de csak a mennyezet pókhálóit látja.

Nincsenek barátok. Csak baráti pillanatok vannak.

Csakis azzal törődöl, hogy őszinte légy. De nem gondolod-e, hogy ez az állandó törekvés az őszinteségre egy kicsit hamis és hazug?

Mások önzése láttán megrökönyödünk, mintha csak nekünk volna jogunk ahhoz, hogy önzők legyünk.

Előadást kellene tartani Istenről, vetített képekkel.

Van Isten, hogyne, de nem ért a mesterségéhez.

Isten: az, akit mindenki ismer, de csak névről.

Csak azt vetjük meg igazán, amit titokban szeretünk.