Amikor megszűnik a fájdalom, eltűnik az érzékenység.

A vetkőzés személyesebb, mint a meztelenség.

A tehetetlenség az egyik legveszélyesebb érzés, mert a cselekvésképtelenség óriási űrt teremt, fekete lyukat, mely minden energiát magába szív.

Amikor egy jelentős esemény kibillent bennünket addigi életünkből, az idő egyszerre egyetlen ponttá zsugorodik össze, amit az istenért sem akarunk elengedni, ugyanakkor a pillanat, amelyet, tegyük fel, harmincnégy, most már harmincöt, harminchat másodperccel ezelőtt éltünk át, végtelenül távolinak látszik. Már-már úgy tűnik, mintha nem is lenne semmi közünk hozzá.

Vajon a hűség igénye nem hiú kicsinyesség csupán? Kisebbrendűségi érzés vagy egoizmus? Vajon a másik boldogságát akarjuk, ha azt kívánjuk, hogy monogám életet éljen?

Amikor szerelmes az ember, az olyan, mintha a szíve életre csókolná a testét.

Az idő természetes úton gondoskodik arról, hogy ne egyszerre történjen minden. Amíg be nem bizonyítanak valami mást, így múlik az idő.

Villámsújtott vagyok. Elveszítettem a tájékozódóképességemet. Belefulladtam a szemedbe.

A világon szinte mindig mindenütt ugyanaz történik. Némelyik esemény banális vagy végtelenül közönséges, és egyszerűen csak megesik, mások sajátosabbak, ám a legkevésbé sem rendkívüliek. Egyesek ajándékot vesznek, kifestik a lakást, lehúzzák a WC-t, elültetnek egy fát, egy másikat meg kivágnak, vagy felmennek valakivel egy hotelszobába. Az események ugyanazok, ám a szereplők és a körülmények függvényében a hatásuk más és más.

Ha a hangod hallom, a szívem kinyílik, mint virág a reggeli napsütésben.

Az igazi rejtélyeket csak az oldhatja meg, aki őszintén kíváncsi rájuk.

Boldogságra és boldogtalanságra egyazon törvény érvényes: Máté törvénye arról, hogy akinek van, annak adatik, és bővelkedik; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van. Sajátos elv arról, hogy egy bizonyos állapot megduplázza, megerősíti önnönmagát: amikor az ember boldog, mindig hátszele van, az emberek mosolyognak rá, munkát ajánlanak neki, pénzt kap vissza az adóhatóságtól, és csak azért nem nyer a lottón, mert a szerelemben van szerencséje. Ám akkor sem nyer a lottón, amikor fordul a szerencse, mert akkor meg, ugye elkerüli.

Az őszinteséget, tudod, nem lehet többféleképpen értelmezni.

Nem a tetteinkkel, inkább a tettek mögött meghúzódó szándékkal ártunk. A szándék visz mindent.

Ha hibázunk a szerelemben, az nem azt jelenti, hogy már nem szeretünk.