Nehéz így élni
kettészakadva
két magam között
egynek maradva.

Mint préselt virágok albuma olyan a múlt
de olyan is mint rég hallott zenedarab
amiről újabb melódiák jutnak eszünkbe
vissza-visszatérő dallamok
továbbzsonganak a törékeny jelenben.

Nem minden élet méltó
az emberhez, de méltósággal
kell viselnie a sors (oly gyakran silány)
szereposztásait. Áldjon vagy verjen?
többnyire is-is. Arra való a jellem,
hogy kibírjuk.

Ember, ezen a nagyvilágon
m a g a d o n kívül nincs helyed!
És ha már mítoszaid, mint bőröd
könnyedén le nem vetheted,

Anyám, az álmok nem hazudnak?
Nem; csak átrendezik ingatag
és néha gépies köznapjaim; azt-
ami-van és amit általában
kívülről nézek, mert azonosulni
csak azzal tudok, ami teljesen
az enyém.