Kettő cselekvő között vágy ébred. Egymás felé tereli, kényszeríti őket és minden felfokozódik. Így jutnak el a mindenséghez, amelyben nekik minden benne van. Minden, amit kívánni lehet. Másik nélkül az egyiket fel sem lehet tételezni. A másikban levés csak a teljességet felvillantó illúzió.

A jóság teret ad a véletlennek.

Soha senki nem bizonyította, hogy a földön járásuk hossza és minden feladata nincs előre kiszabva.

A vakszerencse csak egy szóba sűrített előítélet. A kocka fordulása is benne lehet a sors könyvében, írva, előre.

A Teremtő munkáját ne keressük a véglegesben.

A krónikás éhínségek, lázadások tüköre, a fejedelem dolgának jegyzője. Kerek a tükre, mindent lát benne és mégis csak azt, ami a tükörlap fényes széléig odafér. Húzzon aranyanként fizetést és olvassák sokan, sokáig, tetteivel hogyan ragyogja túl a fejedelem népét, népe a népeket. Csak ez a fény világít.

Sok fekete varjú között nem jó fehérnek lenni.

Kettéhasad a lélek. Ott, ahol egyedül vagy, más keresztény társak híján, először töredezni kezd, mint a kiszáradt agyagföld, repedezik, porlik, beomlik, és aztán kettőbe esik szét.

Elindulsz és megállsz valahol. Igyekszel eljutni oda, ahol Isten kijelölése vár. Útközben vergődsz, szárnyakat kapsz, repülsz, megállsz, lehet, hogy visszafordulsz. Így élsz.

Folyjon körül, velem, át rajtam az élet. Legyen élmény, hogy élek, remegjen, feszüljön, harsogjon, döngjön bennem. Életed add ennem, vizedet add innom, Uram, hadd járjam, osszam meg az élőkkel életed.

Nem tudjuk, mire jutunk majd. Saját cselekvéseink karunkban, torkunkban készen vannak, előre, ugrásra, kimondásra készen. Nem tudjuk, mire jutunk velük. Diadalra, halálra, kétségbeesett, kétséges kimenetelű küzdelemre. Csak azt tudjuk: meglesz, amit teszünk. A többi az Úr dolga: ami lesz, Istennél van. Legyen meg az ő akarata, ha a magam dolgát megtettem.

Add, hogy utadon találjam magam, utadon téged, utadon magam megtaláljam.
Hitedben egyenletesek az órák, minden a maga helyén. Éjjel nem hánykolódom, fenn járok, zengem zsoltáraidat a többiekkel, a testvéreimmel. Egy bátyám sincs, száz testvérem van.

Kőből és kenyérből épül a királyság.

Ha az ember nem is ura saját sorsának, mégiscsak törekszik cselekvő résztvevője lenni.