Az ihlet mindig, minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy veled dolgozhasson - de ha nem állsz készen vagy nem vagy elérhető, előfordulhat, hogy elhagy és egy másik közreműködőt keres.
Munkálkodj teljes szívvel, mert - és ezt megígérem - egy reggel, ha nap mint nap így cselekszel, talán hirtelen azon kapod magad, hogy kivirágoztál.
Amikor a művészek megkapják a géniusz címkét, elvesztik a képességüket, hogy önmagukat könnyedén vegyék és szabadon alkossanak.
Hagyd, hogy az ihlet arra vezessen, amerre csak szeretne. Tartsd észben, hogy a történelem során a legtöbb ember úgy alkotott, hogy nem csapott különösebb felhajtást a dolog körül.
Ha életben vagy, akkor kreatív személy vagy. Te is, én is és mindenki, akit csak ismersz, több tízezer évet felölelő időszak alkotóinak leszármazottai vagyunk. Dekorátorok, ezermesterek. történetmesélők, táncosok, felfedezők, hegedűsök, dobosok, építészek, kertészek, problémamegoldók és szépítők - ők a mi közös elődeink.
Feltörekvő írók gyakran siránkoznak nekem: - Van egy ötletem, de attól tartok, valaki más már megcsinálta. Igen, minden bizonnyal. A legtöbb dolgot már megcsinálták mások - de nem te.
Ahogy öregszem, egyre kevésbé nyűgöz le az eredetiség. Mostanság sokkal jobban hatnak rám az autentikus dolgok. Az eredetiségre tett kísérletek gyakorta erőltetettnek és felvágósnak tűnnek, de az autentikusságnak van egyfajta csendes rezonanciája, ami mindig felkavar.
A legtöbb művész impulzív alkat, nem tervez hosszú távra előre. A művészek természetüknél fogva szerencsejátékosok. A szerencsejáték azonban veszélyes sport. Valahányszor valami műalkotást hozol létre, kockáztatsz. Felteszed a zsetonodat arra, hogy a befektetett idő, energia és erőforrások valamikor majd nagyban megtérülnek.
Légy óvatos, nehogy beleess az adósság csapdájába. Ha pedig már beleestél, igyekezz kikecmeregni belőle, amilyen gyorsan csak lehet. Szabadítsd fel magad az adósság súlya alól, hogy szabadabban élhess és alkothass, a természet adta képességeid szerint.
Ha idősebb vagy, higgy abban, hogy a világ egész idő alatt tanított. Máris jóval többet tudsz annál, mint amiről azt hiszed, hogy tudod. Még nem vagy kész, csupán készen állsz. Egy bizonyos kor felett - mindegy, mivel és hogyan töltötted az idődet - megszerezted a doktori fokozatot az életből. Ha még mindig itt vagy - ha túlélted az eddigieket -, az azért van, mert tudsz dolgokat.
A legjobb tanároktól akarsz tanulni? Ez a szándékod? Nos, bárhol megtalálhatod őket. Ott laknak a könyvtárad polcain, a múzeumok falain, az évtizedekkel ezelőtt felvett zeneszámokban.
Az csak természetes, hogy az alkotás nem könnyű - ha könnyű lenne, mindenki csinálná, és akkor nem lenne különleges vagy érdekes.
Valahányszor arról panaszkodsz, hogy milyen nehéz és fárasztó dolog kreatívnak lenni, az ihlet sértetten meghátrál előled. Mintha az inspiráció feltartaná a kezét, miközben így szól: - Bocs, haver! Nem tudtam, hogy a jelenlétem ennyire megterhelő. Akkor én fogom a kalapom, és viszlát!
Ha kimondod, hogy örömet lelsz a munkádban, azzal közelebb húzod magadhoz az ihletet. Az ihlet hálás lesz, amikor ezeket a szavakat hallja tőled, mert az ihlet - akárcsak mi mindnyájan - nagyra értékeli, ha nagyra értékelik. Az ihlet megérzi az örömödet, és még több ötletet fog az ajtód elé helyezni jutalmul a lelkesedésedért és a hűségedért. Több ötletet, mint amennyit valaha fel tudsz használni.
Hagyd, hogy az embereknek saját véleménye legyen. Sőt, menj egy lépéssel tovább, és hagyd, hogy szeressék a véleményüket, mint ahogy te meg én is szeretjük a sajátunkat. De sose ringasd magad abba a hitbe, hogy szükséged van valakinek az áldására (vagy csupán a megértésére) ahhoz, hogy kreatív dolgokat alkoss. És ne felejtsd el - mások veled kapcsolatos véleménye nem a te dolgod.