Én úgy tudok szeretni,
hogy magamat el tudom feledni.

Szerelem! Embertelen éhség
arcai világítanak
vonásaimból, eligéznék
fájdalmadat, s hatalmadat.

Mióta eszemet tudom,
mióta a földre kicsuktak,
beszélő szívemben te beszélsz,
megálló szívemben te hallgatsz.

Ha szeretni akarsz, bejöhetsz
számodra örökre nyitva vagyok
megnézheted a szívemet
nem kezdte ki a mosolyod.

Mégis szerelem volt, igen!
Víz, fény szakadó szívverése -
mit kidobogtam, kidobogtál,
ami nincs még és ami volt már,
igen és nem. Mégis és mégse.

Három szerelmes sor, hát ím, legyen.
Három szavadban elfér életem.
Mit bánom aztán, legyen, ne legyen.

Nagy csönd van, a csend is elült.
Anyaméh, mély barlang a föld,
- perc percre - fényév cseppkövek
növesztik földig fényüket.

Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.

Karácsony, karácsony, karácsony.

Rozsda rózsáll a rácson.

Szent József keresztfát ácsol

önmagából, az ácsból.


Mária tíz ujja - gyakd meg! -

vaskampó, vérrózsás vasszeg.

Tenyere szögesdrót-pólya.

Jézuskát altatja, óvja.