A csecsemő agyát a világhoz és az emberekhez fűződő kapcsolata formálja. Az interakciók idegrendszeri aktivitást váltanak ki, és alakítják az idegpályákat. Ahogy a baba növekszik, a genetikai hajlam és a tapasztalások összjátékából születik meg a személyiség.
Aki nem él át kudarcot, az nem is harcol. Aki próbálkozik, kudarcot vall, próbálkozik, kudarcot vall... ő az igazi újító, ő az igazi győztes.
Rengetegen támadják az eredeti ötleteket, elsősorban azért, mert nekik olyan nincs. A tanároknak azt kellene megtanítaniuk, hogyan öntsék a diákok szavakba a jó ötleteket anélkül, hogy közben a helyesíráson aggódnának.
Az ember elvileg pont azért jár iskolába, hogy ott megkapja a kíváncsiság fellobbanásához szükséges szikrát. Aki kíváncsi tud maradni, az egész életében csillagos ötösöket fog gyűjteni anélkül, hogy ezért sztárnak kellene lennie.
A gyerekek kielégíthetetlen étvággyal szívják magukba a tudást. Minden érdekli őket, a lényeg, hogy elegendő ingert kapjanak. Aztán elkezdenek iskolába járni. És az érdemjegyek megölik a kíváncsiságot. Az osztályozásnál gyorsabban semmi sem oltja ki az érdeklődést.
Ha nem férünk be semmilyen skatulyába, nem baj, találjunk fel új skatulyát!