A művészet hasznos tudatmódosító, segít elviselni saját magunkat és a külvilágot. Megváltoztat bennünket, a környezetünk pedig általunk változik.

A változásban mindig van valami borzalmas. Káosz, nyitottság, bizonytalanság - egyszerre vonz és riaszt.

A kristályok tökéletes rendje és a teljes rendezetlenség egyaránt terméketlen - az élet a határterületeken virul.

Aki a klisét gyilkolja, az is a klisét használja. Lehet próbálkozni azzal is, hogy ne vegyünk tudomást róla, ám így a mű vagy érdektelen lesz, vagy lehetetlen, illetve akkor is rátalálunk egy ősi elvre, ha fogalmunk sincs róla, hogy éppen rátalálunk - megy az tudattalanul is. Nem lehet megszabadulni tőlük, ők mi vagyunk. Egyet tehetünk: mi használjuk őket - ne ők uralkodjanak. Az eredetiség az, amikor mi vagyunk fölül.

Aki irodalommal foglalkozik, bukott ügy mellé áll.