A világ sakktábla; a figurák a természeti tünemények; a játékszabályok azok, amiket mi a természet törvényeinek nevezünk. Aki a túlsó oldalon játszik, rejtve van előttünk. Tudjuk, hogy becsületesen játszik, igazságos és türelmes. De azt is tudjuk, a magunk kárán okulva, hogy sohasem nézi el a hibát, s legkevésbé sem veszi tekintetbe a tudatlanságot.

Pusztán attól, hogy 1-esek közülünk írnak-olvasnak, és a matematikához is konyítanak, még nem leszünk méltóak a világegyetem meghódítására.

Abban, ami hasznos, hatalmas vívmányokat mutathat fel az ember, ám föltépte a világszakadékot is, és hol fog, hol tud még megállni?

Az ész az embernek nem azért adatott, hogy a természet felett uralkodjék, hanem, hogy azt követni s annak engedelmeskedni tanuljon.

Egyelőre közel sem tudunk annyit a jelenségről, hogy egy névvel mindjárt hozzákapcsoljuk ismertebb jelenségtípusokhoz. Az ilyen eljárás mindig azzal a veszéllyel jár, hogy az ismert típusok tulajdonságait öntudatlanul átvisszük az új jelenségekre, amelyről így többet vélünk tudni, mint amennyit valójában tudunk; és persze az illuzórikus tudást gyakran fel is használjuk indokolatlan következtetésekhez.

Tudásban gyarapodtunk, de nem bölcsességben.

A természettudományos és a humán kultúra egységének megértésére, ami az igazi kulturáltságot jelenti, a természettudományokkal foglalkozóknak van potenciális előnye.

Az a civilizáció, amelyik elhidegül a tudománytól és a művészettől, vagyis a kultúrájától, az pusztulásra van ítélve. Az életét adja föl, elsorvad, elpusztul atombombák nélkül is. Ezért kell féltve őriznünk magunkban a kultúra tiszteletét.

A tudomány, a technológia - ezt világosan és erősen akarom mondani - nem old meg minden problémát. De tudomány és technológia nélkül semmiféle problémát nem lehet megoldani.

Adjanak valakinek egy kérdőíves lapot, és hazudni fog.

A Természet mosolyog, de érzéketlen:
Mit számít néki boldogságotok?

Szakértőnek azt az embert nevezzük, aki több dologról semmit, egyről viszont mindent tud.

És végre a tudósnak is

Könyvéből vajh mi haszna?

Ha tudja is, mért van tavasz,

De azt mégsem csinálja.

A Természet az egyetlen könyv, amely minden lapján nagy tartalmat nyujt nekünk.

A természet nem ért tréfát: mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú, mindig igaza van; a hibák és tévedések mindig az emberéi.