Gondolkodásmódunk, jellemünk már gyermekkorunkban kialakul, és ez rányomja bélyegét későbbi életünkre. A korai érzések, gondolatok belénk maródnak, velünk élnek.

Aki igazából eljegyzi magát a tudománnyal, az ugyanúgy álmodik, mint a költő. Ilyen vonatkozásban nincs különbség a tudós és a művész között.

Mindenért, ami előrevezet, igenis nagyon keményen meg kell küzdeni. A rólunk alkotott értékítélet az elvégzett munkánktól függ. Nincs királyi út. Meg kell szenvedni minden előrelépést.

Az emberi kultúrának a tudomány az alapja, ezért kell a legszélesebb körben terjeszteni.

Az emberiség fejlődése hihetetlen ütemű, minden egykori álmot felülmúló. A legmerészebb fantázia is ólomlábakon jár a valósághoz képest.

A természettudományok népszerűsége világszerte csökken. Az emberek úgy gondolják, a gonosz dolgok a tudományból jönnek... Az emberi kultúrának a tudomány az alapja, ez nem vitás. S ha az emberek megbecsülése csökken a tudomány és a művészetek iránt, az nagy baj forrása lehet.

A tudományban nincsenek elraktározott ismeretek, hanem élő, folyton változó, alakuló, fejlődő ismeretek vannak.

Az a civilizáció, amelyik elhidegül a tudománytól és a művészettől, vagyis a kultúrájától, az pusztulásra van ítélve. Az életét adja föl, elsorvad, elpusztul atombombák nélkül is. Ezért kell féltve őriznünk magunkban a kultúra tiszteletét.