Az akvárium sokkal rosszabb, mint a tévé. Végképp magányos leszel tőle. Csak ülsz az üveg előtt és bámulod a halakat.

Mi ez a riadt ébredés - ebben a félhomályos szobában - körülöttem egy zajongó várossal, melyet most hirtelen olyan idegennek érzek? Minden idegen itt, minden, nincs senkim, nincs egy zug, ahol begyógyíthatnám ezt a sebet a lelkemen. Mit csinálok majd itt, mire jók ezek a mozdulatok, ezek a mosolyok? Itt nincsenek gyökereim - igaz, máshol se. Ismeretlen táj lett a világ, ahol nem talál több támaszt a szívem. Idegen, aki tudja, mit jelent e szó.

Az akarat is magányosság.

Tarkómhoz szorítja fegyverét a csend
csavart betonvasakat húzkodnak belém
nem veszem észre belülről feszítenek meg
csendgalacsinokkal etetem gondjaimat.

Fél világot is bejárhatod, más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel.

Legrosszabb fájdalmainktól az elhagyatottság, a magányosság érzése ment meg bennünket, annyira azonban mégsem vagyunk magányosak, hogy a "többiek" ne "tekintsenek" ránk bajunkban. Így értendő, hogy néha azok a boldog pillanataink, amikor eltölt s végtelen nyomorúságba emel bennünket magányosságunk érzése. S így értendő, hogy a boldogság gyakran csak egyszerű önsajnálat.

Jézus a falról néz le rám
De arca hideg, mint a kő;
Mért érzem olyan
Egyedül magam,
Ha szeret, ahogyan mondja ő?

Nézz ide - lásd, ablakom beszakadt,
Padlásomon denevér s bagoly ül!
Lantodra tücsköm cirpel vissza csak.
Csönd! Más ekhót ne várj: köröskörül
Magány. S egy hang sir benn, ahogy szavad
Dallama száll künn... messze, egyedül.

Minél inkább egyedül vagy, annál nagyobb szükséged lehet valakire, aki melletted áll.

Még magamat is alig bírom ki, akkor hogyan tudnék elviselni valaki mást?

Egészen más úgy ülni egy vendéglői asztal mellett, illetve akárhol a nyilvános és privát szféra helyszínei közül, hogy majd később jön oda valaki, mint ha tudjuk, senki nem fog jönni, nem is várunk senkit.

Mindenképpen rossz és nehéz, de egyedül valószínűleg elviselhetőbb az élet.

A magány elől menekülő ember tönkreteheti a másokhoz fűződő kapcsolatait. Számos barátság vagy házasság ért véget azért, mert őszinte törődés és egymásra figyelés helyett az egyik fél pajzsként használta a másikat a magány ellen.

Észre sem vette, mennyire hiányzott neki ez az érzés; az, hogy tartozik valahová, hogy van helye, hogy olyan emberrel van, aki nagyon jól, aki teljesen ismeri, és mégis úgy érzi, érdemes vele nevetni.

Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol,
barátaim a fák s a farkasok.