Ha egy férfi és egy nő egyetért, csak a konklúzió közös; az érveik mindig különböznek.

A nők nem szeretik azt hallgatni, ha egy férfi arról panaszkodik, milyen jelentéktelennek érzi magát.

Minden férfi szívében ott a vágy, hogy megnyerjen egy csatát, átéljen egy kalandot, és megmentsen valami szépet.

A nők vigaszt nyújtanak, amire nélkülük soha nem lenne szükségünk.

A férfi a táncban és az életben vezet - a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.

Egy agglegényben kifejlődik egy hatodik érzék, amely megsúgja neki, ha valaki be akar törni a magánélete szentségébe. Megszólal benne a vészjelző.

Egy férfi nagynak tűnhet a saját és mások szemében, amikor erőszakoskodik az emberekkel. De egy nő szemében akkor tűnik nagynak, amikor eléggé szerény ahhoz, hogy azt mondja: bocsánat.

Szerintem a férfiak annyira bonyolultak tudnak lenni. De mindegy, mert ha valamelyik nem válik be, mindig van másik.

Egy szerelmes férfit csak úgy lehet végképp rabul ejteni, csak úgy lehet megtartani a vetélytársak ellenében, ha nekiadja magát, ha a testet testtel összekötő láncon tartja.

Kétféle szerelmes férfi van a világon: az egyik úgy kívánja szerelmét, mint az őrült, de diadala másnapján alábbhagy a lobogása, a másikat béklyóba veri és rabul ejti a birtoklás: a testi szerelem, összevegyülve azzal az anyagtalan és szóval nem mondható vágyakozással, amit a férfiszív sugároz olykor egy nő felé, az igazi és emésztő szerelem szolgaságába taszítja.

Hányszor előfordul, hogy kiváló férfiak halálosan beleszeretnek hozzájuk nem méltó lányokba, butákba, hitványakba, olykor még csúnyákba is. Miért? Hogyan? Mi ennek a titka? Akkor hát nem a sorsszerű találkozás sodorja bele válságos pillanataikba az emberi lényeket, valami csírát hordoz magában az ember, amely egyszer csak megfogamzik.

A férfiak nem hisznek a magányos nők erényességében - és talán igazuk is van.

Milyen boldogtalanok volnánk mi, férfiak, ha a nők bölcsek akarnának lenni.

Miért van az, hogy amikor igazán számít, a férfiak biztosan idétlenül viselkednek?

A férfi teremti a világot, a nő pedig megtartja és gondozza.