Senki sem különleges, de közben mindenki egyformán az.

Ha mások véleménye szerint alakítod az életed, akkor meghalsz. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy miként fognak majd emlékezni rám.

Nem az számít, hogyan ítéled meg a saját jellemedet, hanem egyedül az, hogy mit kezdesz vele.

Az egyszerűségben természetes nagyság rejlik. Erre a tulajdonságra nem tehetsz szert akaratlagosan. A lényed sugározza magából.

Ne kívánj más lenni, mint ami vagy, és próbálj meg tökéletesen azzá válni.

Többnyire senkivel nem értek egyet, cserébe ezt én sem várom mástól.

Oly egyformák vagyunk mi emberek, bár úgy véljük, mindannyian szerfelett különlegesek.

Mivel a szüleinktől a jó és a kevésbé jó tulajdonságok egyfajta egyvelegét kapjuk, senki sem tökéletes, és szinte senki sem átlagos.

Az eredetiség nem rögzült jellemvonás, hanem szabad választás. Lincoln nem eredeti személyiségnek született. A vitatható dolgok felvállalása nem volt beprogramozva a DNS-ébe, tudatosan és szándékosan cselekedett így. W. E. B Du Bois, a nagy gondolkodó írta róla: "Egy volt közülünk, és mégis Abraham Lincoln lett belőle."

Pusztán az a tudat, hogy nem mi vagyunk az egyedüli ellenállók, lényegesen megkönnyíti számunkra azt, hogy szembemenjünk az árral.

Kérdőjelezzük meg az alapértelmezettet! Ahelyett, hogy magától értetődőnek tekintenénk a fennálló rendet, először is tegyük fel azt a kérdést, hogy egyáltalán miért létezik. Ha felidézzük azt, hogy a szabályokat és a rendszereket emberek hozták létre, egyértelművé válik, hogy azok nincsenek kőbe vésve - és elkezdhetjük végiggondolni, miként javíthatnánk ezeken.

Az elme, akárcsak a személyiség, egyedi, és nincs, aki képes lenne lemásolni.

Nem számít, mit gondolnak rólunk az emberek. Az a lényeg, hogy saját magunkhoz hűek legyünk.

Mindenki a saját univerzumának központja. Ez így van rendben.

Mindenki bolond, aki nem olyan, mint a többi, aki más, aki nem úgy éli az életet, mint a többi mind.