Szeretem, ha valaki fura. Normálisnak lenni olyan unalmas.

Az egyén képes úgy dönteni, hogy nem követi a közösség szokásait, megtagadja a kultúráját, és kialakítja a maga külön bejáratú világát. De ez az ember vagy nagyon magányos lesz, vagy prófétává válik. Esetleg a falu bolondjává. Egyik sem könnyű szakma.

A tanári munkában az embernek először saját egyéniséget kell kialakítania, ez több évig tart. Nem lehet sablonokat átvenni.

A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem.

Néha jó, ha a maga feje után megy az ember, tudatosítja magában, hogy mit akar, és hű önmagához.

Senkire sincs szükséged, csak önmagadra. Találd meg azt, aki vagy. Ebben senki sem segíthet neked. Bárki, aki segítene, csak akadályozna ebben a folyamatban, mert az ő erejét használnád, nem a sajátodat. Benned óriási erő van. Ébredj ennek tudatára, és használd!

Az egyén nem egyet­len, kizáróla­gos sze­mé­lyi­ség, hanem min­den egyes is­me­rő­se szá­má­ra más­mi­lyen.

Igazából barátokra van szükségem. Olyan barátokra, akik nem akadnak fenn azon, ki vagyok.

A legfontosabb, hogy maradjanak hűek önmagukhoz, legyen stabil értékrendszerük, és azt senki kedvéért ne változtassák meg! Legyenek álmaik, legyenek nyitottak mindenre, de tudjanak válogatni a saját értékrendjüknek megfelelően.

A hosszútávú jóllétnek (anyagi és lelki értelemben egyaránt) az egyik legfontosabb feltétele az embernek önmagához való hűsége.

Azok a dolgok tesznek egyedivé, amiben különbözök másoktól.

A demokráciák kibontakoztatják a személyiséget, azt mondják, legyél, aki vagy! Ez a nevelési paradigmájuk, melynek révén a valóban hatékony közösségek az individualista államokban jönnek létre. Az olyan kollektivista államok, ahol a hangzatos törekvések mögött a "kaparj, kurta, neked is jut" elv rejlik, tehát csalunk, lopunk, miközben eljátsszuk a közösségi embert, törvényszerűen alulmaradnak.

Az igazán kivételeseknek magányos életük lehet.

Inkább vagyok egyedülálló, mint olyan valakivel legyek, aki elvárná, hogy önmagam helyett valaki mássá váljak.

Az embernek nem kell a mások szabályai szerint élnie. Nem kell hagynunk, hogy különféle előítéletek korlátozzanak bennünket. A szüleinktől kapjuk az életünket, aztán a környezetünk és a társadalom alakítja. Az ember vagy beletörődik ebbe vagy a maga útját járja, és megtalálja önmagát. Az élet csodálatos kaland, ha magunk irányítjuk és saját álmainkat váltjuk valóra. Aki nem ezt teszi, sosem fogja megtudni, hogy mi lehetett volna. Soha!